A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1914. július

— 96 — sére, ezen per eldőlte után fog az iratok bekérése mellett megalkottatni. Beigazolást nyert a fegyelmi vád 3-ik pontja is, részben Paulik Simon volt harangozó azon vallomása által, hogy „Ádám D. neki azt mondta, hogy a hivatásomhoz nem tartozó munkát nem vagyok köteles ellátni," részben Aranyos Károly volt harangozó vallomása által, ki Írásban adott nyilatkozatát Paulik vele közölt vallomása után is fenntartotta és esküvel is megerősítette, mely szerint Pauliknak Ádám azt mondta, hogy „csak neki tartozik engedelmeskedni, nem a lelkésznek," — másrészről pedig az E. T. I. t. cz. Ii7. §-a által, hol az utolsó sorokban világosan az mondatik, „a harangozókat, iskolai és egyéb szolgákat a presbytérium elnöksége fogadja fel és bocsátja el a szolgálatból" s igy teendőiket is az szabja meg, engedelmességgel is annak tartoznak. Az E. T. 1. t. cz. 38. §-a szerint a presbytérium elnöke a lelkész s igy Ádám D.-nek nem állott jogában az egyházi szolgát kötelességére kitanítani, sem a lelkész tekintélyét az egyh. szolga lelkületében megingatni s őt kitől való függés tekintetében kétségbe keverni. Beigazolást nyert Gere Károly és Gere József tanuk vallomásával, hogy Ádám D. egy alkalommal az egyház hivatalos helyiségében Gere Károlyt istenkáromló szavakkal, sértő kifejezésekkel illette, fia, Gere József ellen pedig zászlónyelet ragadott s őt részletfizetés helyett az irodájából kikergette. Durvaságra, istenkáromló beszédekre pedig az egyház egyetlen hivatalnoka sincs feljogosítva, még akkor sem, ha az egyház eminens érdekeiről van szó, még kevésbé akkor, ha az egyház részéről fizetési kötelezettséget kell teljesítenie. Ezen tényállás teljesen fedvén az E. T. v. t. cz. 34. §. 3. pontja alá foglalt fegyelmi vétség tartalmi állományát, Ádám Dezsőt ebben vétkesnek kellett kimondani és őt a Il-od fokú fegyelmi büntetésben kellett elmarasztalni, mivel műveltsége csak súlyosbítja egyházunk közérdeke és törvényei ellen elkövetett vétségeit. Ezen ítéletet Ádám Dezsővel közölni rendeli a bíróság. Elnök ezen ítéletet kihirdetvén az V. t. cz. 102. §-ban foglalt kérdést intézte a jelenlevő Sedivy László és Kiss Jenő dr. ehm. ügyészhez. Nevezett felek az Ítéletben megnyugodtak. 3. A biróság, mint fegyelmi biróság megalakul, mint fentebb. Tárgyalás alá kerül Ádám Dezó nyitrai volt egyh. gondnoknak 1913. aug. 4-ről keltezetten 61/913. sz. alatt Sedivy László nyitrai ref.