A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1913. július

kai a lelkész, leányokkal a lelkészné foglalkozik vallásos irányú beszélgetést folytatva és énekeket tanitva. Nagy tevékenységet fejt ki vallásos könyvek, füzetek elárusitásával, elhelyez 250 dbot és 150 korona évi forgalmat ér el. Nőegylet van szervezve még Pozsonyban, Rétén, Nagymegyeren. Deákiban olvasókör keretében tartanak összejöveteleket és felolvasásokat, a mult télen 13 izben. Olvasókör van Szapnyáradon, Somorján pedig önképzőkör. A „Téli Újság" nagykelendőségnek örvend gyülekezeteinkben, valamint a Prot. Árvaházi Naptár is. A Magyar Naptár már kevésbbé, dacára hogy olcsóbb. A belmissiói tevékenység elől hova-tovább egy lelkész sem térhet ki. Az idők jelei érthetően intenek, hogy mind többen felkészüljünk e munkára. A hit és egyház-ellenes áramlatok a ker. vallás- és nemzet-ellenes irányú könyvek, és iratok hullámai népünket elbontással fenyegetik; nagy szükség van rá, hogy keresztyén világnézetükben megtartsuk és megerősítsük. Meg kell ragadnunk a célra vezető eszközöket. Ezt a célt akarja és van hivatva szolgálni az u. n. belmissió különféle alakjában, a konfrmált ifjak egyesületével, ifjúsági (fi és nő) egyletek szervezésével, vallásos iratok terjesztésével, felolvasásával stb. A templom magában véve nem elegendő, főkép azért, mert ott az egyesekhez nem férkőzhetik a lelkész oly közvetlenül, mint a szűkebb körű összejövetelekben, ahol kinek-kinek gondolatával, érzületével megismerkedni, azokra nézve észrevételeit megtenni, nézeteit kifejteni jó alkalom kínálkozik. Ismeretesek az ellenvetések és nehézségek, miket a belmissiói munkásság ellen támasztanak. Nincs alkalmas helyiség ahol télen, nyáron egybegyűlhetnénk. A hivatal egyre szaporodó teendői mellett kivált a népesebb gyülekezetek lelkészei és idősebbek nem érnek rá, nem is birják. Végre a félreismertetés és gáncsolódástól való félelem. Ezek és hasonló akadályok azonban többé-kevésbbé bizonyára megvoltak ott is, ahol már eredményesen folytatják a munkát. Amiből mégis azt lehet következtetni, hogy erős akarattal másutt sem lennének legyőzhetetlenek. Azt hiszem a legnagyobb akadály mimagunkban rejlik. Nem csupán a megszokott kényelemszeretet miatt, hanem mert nem vagyunk rá nevelve és kellően képesítve. Kishitűek és bátortalanok vagyunk; nem merünk megindulni az uj munkamezőn. Tagadhatatlanul szükségünk volna jó vezetőre és tanácsadóra, hogy lássuk, hogyan induljunk el, mit és miképen tegyünk. Ilyenül kínálkozik a Kálvin-szövetség. Ugyanazért indíttatva éreztem magamat, hogy ennek egyik kiváló munkását Dr. Pálóczy Horváth Zoltán urat a budapesti K. Sz. titkárát közgyűlésünkbe meghívjam és egy előadás tartására felkérjem. Talán lesz szerencsénk őt körünkben elfogadni és előadásából épülni.