A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1913. július

esetre szigorúan őrködnie kell az egyházkerületnek, hogy legalább a szerződési feltételek a legpontosabban megtartassanak, ellenkező esetben pedig a szerződés felbontassák. Kívánatos volna a szerződés szövegének felvétele is a ker. jegyzőkönyvbe, hogy érdekeinket megóvhassuk és sérelem esetén panaszainkkal előállhassunk. Foglalkozni fog közgyűlésünk az értekezletek előterjesztései során a lelkészi illetmények korpótlék alakjában való emeléséről szóló törvénnyel is. Ismeretes e törvény mindnyájunk előtt, valamint ismeretesek azok a mozgalmak, melyek még javaslat korában ellene támadtak s részben még most sem szűntek meg. Élüket mégis elvette az a körülmény, hogy a 9. §., mely a korpótléknak a 300 lélekszámot el nem érő egyházközségeknél megvonhatásáról szólott, a bizottsági tárgyalásnál kihagyatott, valamint a 6. §-ban irt revisióra vonatkozólag a konventi elnökségnek azon megnyugtató magyarázata, miszerint az nem novum, benne van a kongrua alaptörvényben is (L. 1898. XIV. t. c. II. §. 4. pontja utolsó bekezdését) és hogy a kormány a revisiót eddig is az egyházi hatóságok hozzájárulásától tette függővé, továbbá hogy a revisió lehetőségének kizárását egyrészről egyházi közérdekeink sem követelik, másrészről a kormánynál nem is lenne kieszközölhető. Ezen szépséghibák mellett is meg lehetne nyugodni a törvénnyel, ha a csalódás keserű érzetét nem váltaná ki keblünkből ama rendelkezése, mely szerint a lelkészi illetmények maximális összegét 25 évi szolgálat után csak 3000 koronára egészíti ki korpótlékokkal! Az elemi iskolai tanitók, a kik 20 éves karukban kezdhetik rendes szolgálatukat, ugyanannyi idő alatt 3200 koronához jutnak, mig a lelkészek, kik átlagos számítással csak 28 éves korban kaphatnak állást, akadémiai képesítettség mellett, 200 . koronával alul maradnak. Ez a szűkkeblűség méltán fájhat a lelkészi karnak és ennélfogva nem elégedhetik meg a legújabb fizetésrendezéssel, hanem újra meg újra sürgetni lesz kénytelen méltányosabb eljárásért akként, hogy fizetése, habár korpótlék alakjában nyújtott segélyezéssel, legalább 3600 koronát érjen el. A lelkészi törzsfizetések 2400 koronáig való kiegészítése, mint tudjuk azon indokolással mellőztetett, hogy akkor a javadalmaknak uj felbecslés alá kellene kerülni, ez pedig magának a lelkészi karnak sem állhat érdekében, mivel azzal állítólag sok megszerzett előny veszendőbe menne. Ezt az indokolást én nem tudom méltányolni; egyrészt azért, mert jogosulatlan előny megszüntetése sérelmes nem lehet, másrészről azért, mert magasabb értékelés esetében a levonások értéke is megfelelően magasabb lenne. Az pedig határozottan kívánatos, hogy egységes és igazságos elvek szerint valamennyi lelkészi javadalom felbecsültessék, kicsiny és nagyobb egyaránt. Ezt meg kellett volna tenni az egyházhatóságnak már 1898-ban hivatalból s nem egyes lelkészek belátására bizni; amiből egyes esetekben az utód