A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1912. július

oly elismerésre méitó munkásságot fejtett ki s oly kiváló eredményeket ért el. Vajha, az a rendkívül SZÍVÓS energia, mely az egyesületet életre hivta és fentartotta, ne csak meg ne ernyedjen ezután sem, sőt az állami és egyházhatósági (L. 106/1912. ker. közgyűlési határozatot) elismertetések által megizmosodva, legyen az egyesület még inkább a magyar ref. lelkészeket közös szent munkára egyesítő s a hivatalos egyházat nagy céljai elérésében támogató erős tábor. Egyházmegyénk lelkészei kevés kivétellel eddig is tagjai már ezen egyesületnek. Szeretettel felhívom itt is a még nem tagokat, jelenlkezzenek nálam belépésre. Az évi 6 korona (külön egyházmegyei egyesületi célra 1 korona) oly mérsékelt tagsági dij, melyért már az egyesület hivatalos közlönye, a „Lelkészegyesület" ingyen szolgáltatása által is bő ellenértéket talál minden tag. Az „Orle" egyik magasztos alkotása az u. n. Kálvineum, a lelkészi és énekvezéri árvák leendő nevelő Otthona. Az intézménynek létrehozásában, a szükséges alaptőke összegyűjtésében, jól tudjuk, örök hálára kötelező apostoli buzgósággal leginkább Dr. Baltazár Dezső püspök és Kiss Ferencz e. ker. főjegyző fáradoznak fáradhatatlanul. Az alaptőke a legutóbbi kimutatás szerint immár közel 700,0C0 korona, mely összeg egyházi és polgári testületek és intézetek, buzgó lelkészek és világiak adományaiból és számos helyen rendezett, sokszor meglepő eredménnyel jövedelmezett Kálvineumi ünnepélyek bevételeiből állott elő. Ilyen ünnepély volt a mult évi em. közgyűlés kezdeményező határozata folytán Komárom városában, egyházmegyénk központján is f. évi január 9-én. Anyagi és erkölcsi sikere igen jelentékeny volt. A tiszta bevétel 1767 kor. 23 fillér, miként a „Lelkészegyesület" f. évi 5. számában a nyilvánosság előtt leszámoltam. Az erkölcsi siker abban állott, hogy felhívta nagy és előkelő közönség, Komárom városa és vidéke társadalmának rokonszenves figyelmét a mostoha viszonyok közt élő ref. lelkészek küzdelmeire és törekvéseire, főleg pedig abban, hogy a lélekemelő ünnepély templomi és esti műsorán előadottak hatása alatt sokan meggyőződtek arról, hogy van, ami a megszokott műélvezeteket is magasan felülmúlja, az az élvezet t. i., melyet Isten igéjének hivatásos hirdetésében és a szeretet áldozati oltára mellett találhat az ép sziv és lélek. Nem mulaszthatom el e helyen is hálás érzéssel följegyezni az ünnepélyen közreműködők u. m. Dr. Baltazár Dezső, Kis Ferencz, jánossy Antal, Konkoly Thege Gizella, Kacz Endre, Babay Kálmán és Benedek József neveit. Ezek közül Gergely Antal mezőtúri volt lelkésztestvérünk, a Kálvineumi ünnepélyek Isten lelkétől ihletett ékes szavú és feledhetlen emlékű szónoka immár nincs az élők között; alig egy hónappal a komáromi ünnepély után elköltözött oda, ahol nincs árva,