A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1909. július
- 15 látogatja. Olyanok közül is részt vesznek ezekben, a kik a templomot külömben nem igen szokták látogatni. Lehet, hogy csak az újdonság ingere vezeti őket, de akkor is nyereségül kell följegyezni érdeklődésüket az egyházi élet számlájára, mert alkalom nyilik arra, hogy hozzájuk a lelkipásztor-egy-egy nekik szóló intést vagy utmutatást adhasson. Határozottan arra int a tapasztalat, hogy a belmissiói munkásságnak ezt a módját megkíséreljük és gyakoroljuk, követve az apostoli intést : Mindeneket megpróbáljatok és a mi jó, azt megtartsátok. A köznapi könyörgések egész éven át csak néhány nagyobb gyülekezetben tartatnak meg, a legtöbb egyházban csak ádventben és a téli hónapokban vagy az iskoláztatási időszak végéig. Isten igéje hirdettetik vasárnapokon szorgalmasan, de némely helyen leginkább nyáron délutánokon csak imádkozni szoktak lelkészeink a templomban. Tanácsolta az egyházlátogatás, hogy ilyen esetekben is okvetlen olvassanak fel a szentírásból valamely összefüggő részletet, hogy bár csak ilyen alakban is Isten igéje hangozzék a templomban. A gyülekezeti szegények felkarolása tekintetében megelégedéssel konstatálhatom, hogy elhagyatva, a könyörtelenség által elvetve sehol sincsenek. Legtöbb helyen a község, de az egyház által is lakással, rendszeres segélylyel láttatnak el s el lehet mondani, hogy mindenik eltartja a maga szegényeit. A hitfelekezeti sérelem rovata ujabb sérelmeket nem tartalmaz. Ezzel kapcsolatban csak az alsó-szőllősi lelkész panaszolta, hogy a vallásoktatásra az ottani állami iskolában már a lefolyt tanévben az eddigi heti 6 óra helyett csak 2 órát engedélyezett a rninisterium, mert a ref. iskolás gyermekek száma megapadt. Apadásukkal a magyarság iigye is tért vészit, a tótság és vele a pápistaság mindinkább hódit. Így a keresztjáró héten csukva volt az állami iskola, egyik tanteremből még a Hymnus-tábla is hiányzik, a rk. vailású egyik tanító családja tótul beszél, az iskolásgyermekek tótul köszönnek, mikor az iskolából hazamennek. Szomorúan jellemzi ez az állapot, hogy az állami iskola mily kevéssé szolgálja tulajdonképeni feladatát, a magyar nemzetiségi politikát. Iskoláink felszerelése az 1907. XXVII. iskolai törvény értelmében néhány helyen már teljesen keresztül van vezetve, igy ujab-