A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1909. július

FÜGGELÉK. Ima. Ehm. közgyűléskor mondva 1909 julius 27-én. Imádandó Isten, mennyei édes Atyánk! Hozzád fohászkodunk fel mostani összejövetelünkön is, kihez fohászkodni, kit imádni lelkünknek mindenkor boldogság és akitől kegyelmes választ nyerünk, ha lélekben és igazságban keresünk. Segedelemért folyamodunk hozzád, midőn anyaszentegyházad ügyeit intézni akarjuk, mert te vagy a mi segedelmünknek Istene, ereje az erőtelennek s tanácsadója a tanácstalannak és te kivánt sikerrel megkoronázod elménk és szivünk jó igyekezetét. Uram, te minket anyaszentegyházad munhásaivá tettél és őrizőivé ama drága kincsnek, a krisztusi hitnek, mely az evangéliomi mezőben elrejtetett és megtaláltatott. Mindnyájunkat serkent szent Fiad igéje: „Munkálkodjatok, mig nappal vagyon!"; mindnyájunkhoz egyaránt szól a mi Urunknak először Péter apostolhoz intézett felhívása: „Szeretsz-e engemet? Legeltessed az én juhaimat". Vajha találtatnánk jó munkásoknak és hű sáfároknak a reánk bízottakban ! Vajha ne lennénk béres szolgák a te szőlődben, kik csak anyagi haszonért munkálkodnak, világi előnyöket keresnek, hanem olyanok, kik keressük először Istennek országát és annak igazságát, tudván és bizalommal várván, hogy megadod nekünk igazságosan és kegyelmesen a hű és jó munka jutalmát, a mint kijelentetted, hogy: „méltó a munkás a maga bérére". Vajha tehát az lenne mindenkor első gondunk, hogy vezessük a lelkeket ahhoz, ki ut-, élet- és igazság és a kin kivül nem adatott az ég alatt más név, mely által lehetne megtartatnunk.