A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1908. július

— 124 — nt. ós tek. közgyűlés, melyek mult évi közgyűlésünk határozatai folytán állottak elő egyházmegyei társadalmi életünkben és amelyek a közművelődésnek jelentékeny tényezői gyanánt üdvözölhetök. 1. Az egyházmegyei könytár állapotában a lefolyt idő alatt örvendetes változás történt, amennyiben Vargha Sándor komáromi hitoktató lelkész odaadó gondozása és avatott kezelése alatt kegyes adományozásokból könyvtárunk százakra menő, részben igen értékes müvei gyarapodott, uj elhelyezést talált, fölszereltetett és rendeztetett. Az erről szóló jelentés fel van véve közgyűlésünk tárgysorozatába. De itt is köszönetet mondok a könyvtár buzgó kezelőjének, a kegyes adakozóknak, névszerinti Mindszenthy Ágnes, özv. Bóday Aladárné és özv. Veress Edéné úrnőknek. Az előbbi kettő néhai Mindszenthy Sámuel és néhai Nagy Mihály püspök, az utóbbi néhai férje hagyatékából való könyvekkel gazdagították könyviárunkat. Hasonlóképen hálás elismeréssel adózom a komáromi ref. egyháznak, mely nemcsak alkalmas helyiséget juttatott könyvtárunknak, hanem a saját könyvtárának egy részét is átengedte, a tulajdonjog fenntartása mellett, mi által nagybecsű tudománykincs bányáját nyitotta meg egyházmegyei közönségünk előtt. — 2. A f. év kezdetétől fogva a Prot. E. és I. Lapokat, Sárospataki Ref. Lapokat, Debreczeni Prot. Lapokat és a Református Szemlét 3—3 példányban járatja egyházmegyénk, melyek a három lelkészértekezleti kör lelkészei között köröztetnek. — 3. Pályadijak kitűzése irodalmi munkálkodás megjutalmazására külön a lelkészek és külön a tanítók részére 100—100 korona. A pályázatok eredményéről, a pályamüvek számáról és jutalmazásáról szóló jelentés a közgyűlés elé kerül. íme az egyházmegyei közgyűlés kezünkbe adta a tudományos és társadalmi művelődés eszközeit, vajha felhasználnák ezeket azok, akiknek számára adattak, tudományos és egyháztársadalmi ismpreteik gyarapítására, a korszerű önképzésre. Mult évi közgyűlésünk óta tetszett az élet és halál Urának elszólítani közülünk Kovács Géza bátorkeszi lelkésztársunkat 1908. évi január hó 19-én, életének 69., lelkipásztori működésének 46-ik évében. A bátorkeszi gyülekezetben 20 évig munkálkodott köztiszteletben és szeretetben, legeltetvén a mi Urunk, a Jézus Krisztusnak nyáját. Benne egyházmegyénk 10 év óta tanácsbiráját és