A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1908. július

— 26 egyesület 1907. évi szept. hó 18-iki alakuló gyűlésében kelt két emlékiratot; név szerint: „A lelkészi fizetések rendezéséről" és „Az 1848 : XX. t.-cz. végrehajtásáról" s azokat az egyházmegyei lelkészértekezletnek elfogadásra ajánlja. Mind a két emlékirat, illetve határozati javaslat, ugy részleteiben, mint egészében a lelkészi kar és az egyet. ref. egyház jogos igényeinek szószólója levén, az értekezlet mindkét javaslathoz hozzájárul és az egyházmegyei közgyűlés figyelmébe is ajánlja az utóbb nevezett hat. javaslatot azzal, miszerint telsöbb hatóságaink járjanak közbe a magas kormánynál, hogy a lelkészi fizetések rendezése, mint legsürgősebb s haladéktalanul megoldandó feladat, kapcsoltassék ki a nagy vallásügyi reformból, mert annak keresztülviteléig az anyagi terhek alatt nyögő ref. lelkészi kart bajaiban hagyni nem méltányos és nem jogos. V. A vágvidéki és csallóközi lelkészi kör tárgyalta főt. Püspök urunk főrendiházi felszólalásának hatása alatt a királyi tetszvényjog elkerülésével kihirdetett pápai bullát, mely nemcsak államjogunkat, de a házasságot egyöntetűen szabályozó törvényeinket sem veszi semmibe, de nyilvánvalóan ellenünk irányul s a lélekhalászat fokozottabb üzésével fenyeget, az előbbi kör azt ajánlja, hogy püspökeink annak ellensúlyozására bocsássanak ki föpásztori leveleket, s mutassanak reá leplezetlenül a fenyegető veszélyre, világosítsák fel híveinket s magatartásukra vonatkozóan adjanak önérzetet keltő utasításokat. E föpásztori levelek korlátlan számban nyomattassanak ki s ne csak szószéki kihirdetés által juttassanak köztudomásra, de lehetőleg minden felnőtt emberünk kezébe eljusson, különösen a szórványokban s más felekezetek közé ékelt egyházainkban, — az utóbbi kör pedig azt indítványozza, hogy egyetemes egyházunk minden szerve: az egyházmegyétől a konventig tegyen lépéseket a kormánynál ezen dekrétum visszavonására. Az értekezlet mindkét indítványt pártolólag terjeszti az egyházmegyei közgyűlés elé. VI. A csallóközi kör foglalkozva a lelkészképzéssel, azt sem elméleti, sem gyakorlati tekintetben kielégítőnek nem tartván, mert bár ugy az alap-, mint a lelkészképesitö vizsgálatok sok jeles