A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. július

- 95 költségvetést és adókivetést az elözö év második felében elkészítsék, azon észrevételt bátorkodom tenni, hogy a költségvetést ugyan igen, de az adókivetést, az adófökönyvet elkészíteni az elözö évi adófökönyv lezárása elölt nem, vagy csak hiányosan, a netáni helyesbítések és törlések után mutatkozó hátralékos követelések előírása nélkül lehetne. Ugyanazért indítványozom, kerestessék meg a főtiszt, egyházkerület ezen utasításnak olyképen való megváltoztatása iránt, hogy az évi adókivetés az elözö évi adófökönyv lezárása után eszközöltessék. Az átmeneti intézkedések közül azokra, melyek legközvetlenebbül a gyülekezetre tartoznak és a lelkészek közreműködését igénylik, már ismételve felhívtam ezek figyelmét. Nevezetesen, hogy az orsz. nyugdijintézeti utasítás 5. és többi pontjai alatt felsorolt bizonyítékokat (a lelkésztag keresztlevelét, szolgálati bizonyítványait, családjának anyakönyvi értesítését) beszerezzék és készen tartsák. Az anyakönyvi kiadványokra nézve véleményem az, hogy mint tisztán egyházi czélra szolgáló értesítéseket, a polgári anyakönyvezés idejéről is az illetékes lelkészi hivatalok állithatják ki hivatalos hitelességgel. Felhívtam az egyházközségeket, hogy amennyiben közgyűléseiket képviseleti alapon szervezni nem akarják, ilyen szervezés alóli felmentésért már a jelen közgyűlés utján folyamodjanak, nemkülönben tegyenek jelentést arról, hogy a legközelebbi 12 éven át hány választott tagu presbitériummal kívánnak kormányozni. A beérkezett kérvények és jelentésekről leszek bátor az összesített kimutatást előterjeszteni. Hasonlóképen a gyűlés elé terjesztek egy határozati javaslatot, melyet felkérésemre Boross Kálmán tanácsbiró készített azon ügyekről, melyek az uj törvények életbeléptetésére kiadott kerületi utasítás értelmében közgyűlési tárgyalást igényelnek. A mult évben megjelent esperesi jelentés óta egyházkerületünk életében két kimagasló esemény történt. Az egyik mély gyászba borította kerületünk egyházait, a másik fenkölt örömre hivta a lelkeket.. Az első volt kerületünk néhai nagyérdemű- és szeretett fögondnokának Budapesten 1906. évi decz. 28-án d. e. 10 órakor rövid szenvedés után váratlanul bekövetkezett halála, — a másik, az örvendetes esemény pedig az, hogy a megüresült főgondnoki állásra