A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. február, 1907. április

— 26 — folytonos vigyázatot, erélyt és tapintatot, az Ur Jézus szavai szerint „okosságot és szelídséget" kiván ; ha gondolok a felelősségre, mely le- és felfelé a netáni mulasztásból vagy hibás intézkedésből eredő anyagi és erkölcsi károkért terhel: érthető, ha elfogódva s szent megilletődéssel hallom felém hangzani Pál apostolnak Timótheushoz intézett komoly szavait: ,,Te vigyázz mindenekben, szenvedj, az evangélistának munkáját cselekedjed, a te szolgálatodat bizonyosképen megbizonyítsad !" Mélyen tisztelt Közgyűlés ! E szavak hatása alatt kijelentem, hogy megvan bennem a jó szándék és készség arra, hogy esperesi szolgálatomat megbizonyítsam evangeliomi munkássággal, vigyázással s ha kell, szenvedéssel is. Az evangeliomi vallásos hit és egyházias élet ápolásának ügyét eddig is szivemen hordoztam, gondot kívánok fordítani rá esperesi hivatalomban is ; gondoskodásom körébe tartozván a törvény értelmében is az; hogy minden gyülekezetben egyházunk hitelvei hiven megtartassanak, a vallásos szertartások és cselekmények szabályszerűen végeztessenek, a belhivatalnokok kötelességeiket buzgósággal és hűséggel teljesítsék. Hiszen a gyülekezet azért szervezkedik egyházzá, azért épit és tart fent nagy költséggel templomot, iskolát, hiv körébe lelkészt, tanitót, mert épülni akar a lelkiekben. Nyilvánvaló, hogy ezen óhajtását minél megfelelőbben kielégíteni tartozunk. Isten országának terjesztése, -— ez az egyetlen legfőbb czél, melyre mindnyájunknak törekedni kell azon az alapon, melyen kivül senki más fundamentomot nem vethet, mely az Ur Jézus Krisztus. Ezt az országot közelebb hozni a lelkekhez, illetve a lelkeket közelebb vinni ehhez az országhoz, ennek polgáraivá tenni s ez által boldogítani, idveziteni az embereket, ez képezi magasztos feladatát a ker. vallásnak ; erre működik az egyház, mint külső intézmény minden szervével és eszközével ; ezt szolgálják a templom, az iskola, tanitó, igehirdető, törvények, testületek, konfessziók és maga a Szentírás. Az istenországa javainak sóvárgása, a megigazulás utáni vágy hivta elö a kegyelem világából a Krisztus evangeliornát, hogy legyen Istennek hatalma minden hívőnek idvességére. Lelki szükség hozta létre, lelki szükség tartja fent és fent fog maradni, mig az embert bün és baj gyötri, kísértések ostromolják s fölötte uralkodik a halál. Soha nem nélkülözhető, semmi mással nem pótolható. Megtörtént