A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. február, 1907. április

- 16 — Hálát adunk a Te szentséges szent templomodért, amely nekünk Istennek háza és a menyországnak kapuja, melyben im most is „felemelvén kezeinket, dicsérünk mi Istenünket". Dicsérünk és áldunk Istenünk ! hogy ezen lelki kincseket az anyaszentegyházban megtartottad, sőt azoknak erősítésére minden időben erős oszlopférfiakat rendeltél, kik a hitnek paizsát, az idvességnek sisakját és az igazságnak mellvasát felvevén: e lelki fegyverekkel meg tudták védeni drága Sionunkat, e szent hegyen épült várost, hogy az el nem veszett, hanem vezető szelleme lett az egész emberiségnek. Azonban, Atyánk! fájdalommal kell megismernünk, hogy még a Te választott férfiaidnak sem adtál változhatatlan erősséget. Nem adtál a mieinknek sem. Bár az egyiket nem vetted is el tőlünk végkép, mert Általad Atyánk hiszszük, hogy az ö szivét, lelkét ezután is bírhatjuk: de letörted ama másikat, ki oly odaadó hűséggel, fáradtságot nem ismerő kitartással kormányozta egyházunk hajóját utolsó lehelletéig. Árvák lettünk Atyánk, kormányzók nélkül állt hajónk ! Atyánk, Istenünk ! Te cselekedted, legyen ugy, amint Te akarod. De bölcsességed, Atyánk ! nem hagyott sokáig árván, jóságod ujabb kormányosokat rendelt egyházmegyénk élére. E gondviselésedért térjen nevedre örök dicsőség. Most azért, Atyánk, Istenünk, midőn oszlopférfiaink elvesztése felett akaratodon megnyugodva, benned bizva, elsírtuk bánatunkat: engedd meg, hogy e mai napon árvaságunk gyászruháját levethessük és keblünkre ölelhessük azokat a méltó utódokat, akiket egyházmegyénk kormányára rendeltél, s ugy reájok, mint minden testi, de kivált lelki dolgainkra, áldásodat, kegyelmedet kérhessük. Küldj áldást azért Atyánk ez uj örállókra ! Vezesse őket mindenekben az igazi keresztyéni hit. Mint eddig, ugy ezután is „lássék meg rajtuk a Te fényességed és a Te szentséged. Hirdessék ők a Te hatalmadat és igazságodat. Bocsásd ki rájok a Te szent Lelkedet és kegyelmedet. És amidőn szent országodért fáradoznak, ne hagyd őket magokra, siess oltalmokra". „Áldd meg Úristen a Te népedet, kik Téged szeretnek". „Tartsd meg kérünk, békességben, felséges Isten ! a szent gyülekezetet igaz hitben, Te tiszteletedben".