A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1905. július

- 48 — Az egyház 1904. évi bevétele 3050 korona, kiadása 3515 korona. A folyó évi költségvetési bevétel és kiadás rovatába 9168 koronával többet vettek fel, egyrészről, hogy a templomépitési tökét gyarapilhassák az egyházi adó felemelésével, másrészt, hogy az egységes adókulcs behozatalával az illető törvény alapján az adóterhek csökkentésére az állam irányában igényt támaszthassanak. Értékek főösszege 27.613 kor., teher 9794 kor., tiszta vagyon 17.819 kor., vagyonszaporulat 905 kor., egyházi adóban befolyt 1573 kor., folyó évre kivettetett 1814 kor., adósságtörlesztésre és kamatokra fordíttatott 964 korona. Segélyekben és adományokban részesült az egyház a lefolyt évben : Nyitra várostól 500 kor., nyitrai pénzintézetektől 90 kor., Baldácsy-alapból 200 kor., kerületi segély 200 kor., tökekamat-segély 400 kor., konvenli missiói segély 200 kor., nagyméltóságú herczeg Odescalchy Gyuláné úrnőtől templomalapra 200 kor., egy mulatság tiszta jövedelméből szintén teinplomalapra 170 kor., az egyház szőlőtelepén levő épület tatarozási költségeihez Verő Zsigmond izraelita vallású téglagyáros 52 kor. értékű anyaggal, a lelkész 60 koronával járult. A szölötelep szépen fejlődik, ugy, hogy a folyó évben már tiszta jövedelemre is van kilátás, ha csak az Ur másként nem intézkedik. A mult évi termés egészen az egyház javára fordíttatott, miután a lelkész a kezelésért járó 7з-ай részről lemondott. Az egyház segélye a kijelölt czélra fordíttatott. Gondozó-lelkész — tekintettel arra, hogy a missiói jelleggel felruházott gyülekezetek közül nemcsak kerületünkben, hanem az egyetemes egyházban legnagyobb levén — missiói állandó 200 kor. segélyének 600 koronára való felemelését kéri. Ezt joggal is kéri, mert igen sok, a kezdet nehézségein már tul levő missiói egyházunk kap aránylag nagyobb segélyt, mint a kezdet nehézségeivel küzdő, idegen elemek közé helyezett nyitrai missió. Valóban a segélykiosztás mikéntjére jogos és czélravezetö volna, ha egyetemes konventünk pontos tájékozást szerezne a missiói gyülekezetek áldozatkészségéről és annak alapján s nem a régi, már sok esetben elavult és igazi missiót nem szolgáló jogszokás alapján állapítaná meg a segélyeket s igy világosabban látva, megszűnnék az a viszásság, hogy egyetemes egyházunk az ö nagykorú s már a maguk erejére szárnyára bocsátható gyermekeit részesítse előnyben az ö gyámoltalan kicsinyei rovására.