A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1903. február, 1903. június

- 71 — az iskolai szorgalmi időszakot illető jövedelem : méltányos, hogy a folyó tanévben járó iskolásoktól e czimen esedékessé vált tényleges járandóság olyan arányban adassék ki a volt tanitó örököseinek, amily arányban az elhunyt tanitó a folyó iskolai szorgalmi időszakban tanított ; vagyis ha a tanitó 9 hónapból 6 hónapig tanított, Gl

9-ed rész illesse az örökösöket; 3/

9-ed rész az egyházat. E szerint esnék az elhunyt tanitó részére 105 kor. tandíjból c/

9-ed rész arányában 70 kor; 744 kor. 24 fdl. egyéb javadalomból 1/

i

2-ed rész arányában 62 kor.; összesen 132 korona. Amennyiben az elhunyt tanitó a folyó egyházi évi járandóságból az öt illetett hányadrésznél több értékűt vett ki, vagy vettek volna fel örökösei, megfelelő visszatérítésnek van helye. Továbbá amennyiben az elhunyt tanitó a konvenczionális földeket házilag művelte volna, a földek f. évi terméshaszna ellenében, melyet az egyház élvez, viszont az egyház tartozik becsű szerint visszatéríteni a földekre fordított gazdasági munka és vetőmag értékét a volt tanitó örököseinek. A helyettesítési költségekre nézve az E. T. 433. §-a ugy intézkedik, hogy a helyettes méltányos fizetését a körülményekhez képest az esperes határozza meg. A jelen esetben az iskolai teendőket ideiglenesen a lelkész, a kántori teendőket a templomban és temetéseknél egy arra alkalmas egyháztag végezte. Ezek díjazására nézve ki mondatik, hogy a tanítási időszak tartamára a helyettesítés együttes dija a 849 korona 24 fillérben értékelt javadalom aránylagos részénél több nem lehet; a tanítási időn tul teljesített kántori szolgálatokért pedig az illető egyháztagot az egyház egyezség szerint külön díjazza. A lelkész azon óhajtása felett, hogy az egyháznak kötelességévé tétessék, miszerint az intercalaris tanítói javadalom bevételéből, mintegy viszonzásul, az elhunyt jóemlékü s nagyérdemű tanitó sírjára megfelelő emléket állítson — bár ily ténynyel az egyház csak önönmagát