A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1896. június

- 22 e fölött való örömünk hajnalsugarai szelid fénnyel vonják he a bánat sötét éjjelét, melyben csillagaink egymásután lefutottak. Öröm s megnyugvás édes érzete szállja meg keblünket, midőn látjuk, hogy rajtunk is teljesedett az Ur Jézus Ígérete : Nem hagylak titeket árvául« . . . Igen, itt látjuk s örömmel köszöntjük újonnan választott gondnokunkat és esperesünket, kik esküvéssel fogadták, hogy egyházmegyénk hajóját készek az idők vizein, az események hullámai közt hiven kormányozni. A hajó, melynek kormányzására nm. és nt. elnökeink vállalkoztak, lelki kincsek hordozója, ama drágakő, az evangéliom van benne és pedig a reformatio által megtisztított alakjában, mely nem egyébb mint »Istennek hatalma minden hivőnek üdvösségére.« Isten igéje által az Ur Jézus foglal helyet e hajóban, ki igy szólott tanítványaihoz : »íme én veletek vagyok minden napon e világ végeztéig!« Ily drága kincs hordozója, letéteményese az anyaszentegyház, melyben a Sz. Lélek Önököt vigyázókká tette. Ennek oltalmazására rendeltettek, hivatnak el az egyház kormányzói, külső és belső elöljárói. Nm. gondnok és nt. esperes uraink! Gyülekezeteink alkotmányos uton nyilvánult akarata ez idő szerint Önöket állította egyházmegyei testületünk élére társelnökükül, társkormányzókul, oly várakozással, hogy az egyházakban való törvényes jó rend fentartása, ápolása; a kiviil vagy belül fölmeriilő akadályok lehető elhárítása által a vallásos életműködést elősegitendik. A terhes elhivatást kegyesek voltak Önök elfogadni, miért előzőleg is hálás köszönetünket nyilvánítjuk. Fogadja különösen nm. egyházmegyei gondnok ur örömünk őszinte kifejezését minket megtisztelő vállalkozásáért. Igazán szerencséseknek valljuk magunkat, hogy egyházmegyénk gondnoki székén üdvözölhetjük. Nem titkoljuk mert nincs benne titkolni való, hogy olyan hitsorsosunkat kívántunk e nagyfontosságú állásra megnyerni, a ki minél nagyobb súlyt ad egyházmegyénknek s nagy befolyásával egyházaink sajátszerű igényeit, természetesen mások jogos érdekeinek sérelme nélkül, lehetőleg érvényre juttatni képes. Mindamellett is nem a liiuság irányította választásunkat Nagyméltóságod felé, -- melynek hízeleghetett talán az a magas állás, melyet a korona bizalmából oly méltóan tölt be; de az az erkölcsi