A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1894. augusztus

5 kedett, hogy ez érdemben szabályok alkottassanak. Hogy ez mikép fog a kerületi és e. megyei gyámoldával összeogyeztetőleg megalkottatni: az a jövő dolga. — Azonban itt lélek ismeretes kötelességemnek tartom kimondani, hogy e. megyénk és kerületünk szépen indult gyámoldai pénztárát óvjuk meg az orsz. gyámoldába való beolvasztástól ! Tanitő-képezde. Hogy a tanitó-képezde felállittathassék, a gymnasiumban kész volt az e. kerület néhány tanszéket az államnak átadni. Egyházmegyénk is szívesen adta beleegyezését, remélve, hogy majd a néhány tanszók fentartásából megmaradt összeg a praeparandia felállítására lesz íorditható. Azonban fájdalom, vágyunk és reményünk nem teljesült, mert a számvevőség és főisk. gazd. tanács kimutatta, hogy a praeparandiára — a tanárok magas fizetése miatt — semmi költség sem jut. Most már azon az uton vagyunk, hogy a kerület elnöksége és főiskolai gondnoksága lesznek határozatilag utasitva, hogy az illető nm. minisztériumnál kérelmezzenek egy állami praeparandiának Pápán leendő felállítása iránt. Én és mindnyájan feltétlenül megbízhatunk kerületünk elnöksége és főisk. gondnokaink buzgóságában és ügyszeretetében ; de hogy a miniszter urnák lesz-e kedve s látandja-e jónak valamely állami praeparandiának Pápára való áthelyezését, vagy ott egy uj képezdének felállítását — és ha lesz is, de ez mikor történhetik meg? ez kérdés, még pedig aggasztó kérdés marad kerületünkben; mert annak felállítása égető szükség népiskoláink érdekében. — Most már ugy állunk, — az államsegélynek igénybevétele mellett és után is — hogy vannak államilag vagy is elég jól fizetett gymnasialis tanáraink; de theol. professzoraink szük fizetéssel láttatnak el — s mi legfőbb baj : nincs praeparandiánk! Ennélfogva hivatása és kötelessége e. megyénknek folytonosan zörgetni a kerületen a praeparandiáért, — mig majd egyszer talán megnyittatik. Most térjünk a legfontosabbra, az egyházpolitikára! A polgári házassági törvény mindkét házban megszavaztatott és annak szentesittetése többé kétséget sem szenved. Mi váf