A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1894. augusztus

szellemi erejének emelésében lelkesen s az egyetértés ellenállhatatlan erejével dolgoznak és működnek. Az állami törvényhozás is figyelemreméltó, s egyházi életünket is közelről érintő alkotásokat tett ez év folyamán. Ez az érintkezés ugyan a protest, vallás dogmáin kivül áll ; annak szertartásait, s annál kevésbé intézményeinek hatályban lételót s fejlődósét nem zavarja, és igy mi protestánsok nemcsak hogy minden agyály nélkül fogadhatjuk amaz alkotásokat, de sőt hazafiúi örömmel kell üdvözölnünk, amenynyiben azokban a jogegyenlőség legmagasztosabb elve nyilatkozik meg, az az elv, mely az állami törvények és intézmények egységesitése által a magyar államot minden tekintetben erőssé és hatalmassá teszi, s nem fog, mint eddig hitfelekezetek különböző érdekeinek szolgálatában állani, hanem egybevonja a felekezetek és nemzetiségek igényei szerint széthúzó erőket, hogy ezek egyesitésével a lelkiismereti szabadságot és jogegyenlősegot tiecsak ideális alakban, hanem megvalósítva, s realizálva is lássuk és élvezhessük. És ez állami szempontból s országunk jövőjét illetőleg oly vívmány, molyért lelkesülnie kell minden magyar reformátusnak, ki az országnak erejét nem az érdekek szétszakadozásában, hanem azok egységesítésében s tömörülésében látja, hogy igy a polgári és vallásszabadság nem csupán csillogó szó, hanem valóság is legyen. Midőn mindezeket, mint a folyó évi közélet sikereit csak röviden ós általánosságban jelzem, nem zárkózhatom el annak kijelentése elől, hog}' az ország összes egyházainak órdekoit érintő, s ép azért különböző felfogás tárgyát képező törvényhozási intézkedések a kedélyekben némi mozgalmat idéznek elő. Lehet, hogy némelyeknél e mozgalom az elégületlenség kifejezése lesz. Én azonban hiszem, hogy a kedélyek e mozgalmát az élet és gyakorlat, mely bizonyitani fogja, hogy az egyházpolitikai törvények a vallást a maga benső jellegében és szentségében nem érintik, s csak azt adják viszsza az államnak, ami az államé; le fogja csendesíteni, és mi protestánsok bizonyára nagy mérvben járulunk a lecsendesedés processusának, s általában a minden honpolgárt boldogitó közbékének előmozdításához, ha bármely hitfelekezettel szem-