A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1894. augusztus

Nagytiszteletü s tekintetes egyházmegyei gyűlés! Az e. megyei gyűlés határozata elótt meghajolva, ismét beterjesztem esperesi évi jelentésemet. Sok az, a mit elmondanom kell; mert a lefolyt egyházi év igen gazdag fontos eseményekben. Szomorú és örvendetes mozzanatok merültek fel ez év folyama alatt. Ma egy éve még viselős volt az idő, vajúdott s vártuk : mit szül az nekünk ; ma már tényekkel állunk szemben, melyek között keresnünk kell a módot és eszközöket, melyek felhasználásával anyaszentegyházunk újból alkotott hajójában biztosan elhelyezkedhessünk. Először is gyászos pontokat kell érintenem, azt, hogy elkesergette anvaszentegyházuuk nagy veszteségét b. Vay Miklós halálában. 0 megsiratbatlan halottja a magyar prot. Sionnak ; mert ő volt cLZj cl ki a prot. autonómiának a gyászos napokban, bölcsesége, tanácsa s személye feláldozása által bátor védője volt, — értem a pátens üldöző korszakát; Ő volt azóta is a két izben zsinatot tartó ref. anyaszentegyháznak — s az évente tartatni szokott conventi ülések mérséklet és tapintatossággal ékeskedő elnöke. Most ő már nincs többé közöttünk s olsirhatjuk a sz. írással: „elesett a mi fejünknek koronája". Megérdemli, hogy megkönnyezzük elköltözését és j. könyvünkben örök hálával adózzunk emlékezetének ; hiszem, hogy a magyar orsz. ref. Convent elrendeli az egyetemes gyászistentisztelet tartást; kell is, mert a vallás iránt naponta közönyösebbé váló korunkban ily férfiú emlékének felujitása valódi ujjá szüló hatást gyakorol biveink keblében. Minthogy pedig a baj, bánat nem szokott egymagában járni, rámutatunk keblünk második sajgó sebére: Kossuth halálára. E nagy férfiú ugyan inkább politikai magasság volt; de mivel alkotásának, szent törekvéseinek evangyélimi alapja 1*