A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1893. április

Mely alkalommal: 1. Esperes ur áldást kéró imája után em. gondnok ur a tanácskozást következő beszéddel nyitotta meg: Nagytiszteletü egyházmegyei közgyűlés ! Örömmel jelzem, hogy egyházi közéletünkben meg-megjelenik egy-egy momentum, mely hatásánál fogva megújítja, megerősíti bennünk az önbizalmat és a hitet, hogy egyházunk szirtalapjai megdönthetlenül állanak. Ily momentum volt a Tisza-jubileum ünnepe, mely fényesen bizonyította, hogy egyetemes ref. egyházunk minden rendű és rangú tagjai őseikhez méltó lelkesedéssel c üggnek vallásukon s egyházuk politikai és erkölcsi szabadságán. Egy másik momentum pedig oly tényben nyilatkozott meg, mely nem magán érdekek önző tekintetbe vételével, hanem egyházunk kulturája legnemesebb érdekéből létesült. Értem azt a mozgalmat, mely kerületi főiskolánk székhelyének változtatására vonatkozik. Nem szólva a főiskola jelen helyi közönségének s vidékének természetes ellentállásáról, csak annyit jegyzek meg, hogy az a mozgalom, mely a mi vidékünk lelkesei által indíttatott meg, csak annyiban és addig küzd, mennyiben és meddig megvan győződve, hogy áldozatai realizálásával mai főiskolánknak virágzását nemcsak anyagiakban, de szellemiekben is fejleszteni és biztosítani képes. Ez pedig egyházkerületünknek annyira életkérdése, hogy e mozgalmat nemcsak hogy el nem Ítélheti, de azt elismeréssel kell hogy üdvözölje és fogadja. A komáromi egyházmegye tehát, melynek kebeléből áradt ki a mozgalom, nem zárkózhatik el amaz erkölcsi kötelesség elől, hogy annak érdekében nemcsak anyagi, de erkölcsi támogatást is fejtsenki. Jelen közgyűlésünk, midőn az ápril 12-ikére egybehívott kerületi gyűlés e tekintetben intézkednék, lelkes részvétével ugyan, de mégis az elfogulatlanság bölcsességével meg fogja találni a helyes módokat, melyek az egyházkerületnek kétségen kivül csak javára megindított mozgalmat elótegitendik,