A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1892. augusztus

— 25 — missió szervezéséről jelentést vár az illetékes tényezőktől — tisztelettel inditványozzn, kéresék fel a nm. Convent, hogy Pozsony központtal szervezendő missói állomás fentartására a jövő évtől kezdve évenként 500 frt segélyt kegyeskedjék folyósítani a közalapból, hogy ott egy permanens missiói lelkész legyen alkalmazható, mely esetben egyházmegyénk kötelezné magát, hogy oda egy, a missiói ügyek iránt érzékkel biró, a kellő tehetséggel és bánásmód vagy modorral megáldott ségédlelkészt, illetőleg inissionáriust alkalmazand, ki ezen exponált helyen anyaszentegyházunkat méltóan képviselendi. Addig pedig, mig a nm. Convent kérésünket teljesítené, indítványozzuk, hogy a jelengi somorjai s. lelkész Végh Béla, ki arra képesítettnek ismertetik, bizassék meg e missiói pont gondozásával s a főt. püspöki hivatal kéressék lel arra, hogy már a jelen évi conventi segélyt részére utalványozza ki, az évi jelentés és számadás tőle a jövő évi Convent előtt beváratván. 2. Folytatólag tárgyaltatott a nyitravidéki missió. Gon" dczza Koc>is József alsó-szőlősi lelkész. Ezen missioi terület, mely kiterjed csaknem egészen Nyitra vármegyére, 260 lelket számlál, a központtal tekintendő alsó-szőlősi anyaegyházzal együtt. Az alsó-szőlősi lelkész fáradságot nem ismerve, gondozta eddig minden dij nélkül, fősúlyt helyezve kiváltképen a vallásos oktatásra, melyet az egyes családok kívánsága szerint magánházaknál végzett. Élénken rajzolja a missionárius jelentése azt az aknamunkát, azt az erkölcsi pressiót, melyet az ultramontanismus gondozatlan hitrokonainkkal szemben végbe visz. Sőt nemcsak ezzel kellett neki küzdenie, hanem még a testvér ág. hitv. ev. egyház papjaival is, a kik, hacsak tehetik, saját egyházuk tagjaivá növelik el hitrokonaink gyermekeit. Jelentések s térképek csatolva vannak. Ily elszomorító viszonyokkal szemben, hogy egyházunkra nézve a szórványokban lakó hitroko-iáink végkép el ne vesszenek, tisztelettel indítványozzuk,