A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1892. augusztus

— 20 — sitására vonatkozó peres iratokat kellett felkeresnem. Ezeket a törvényszéki irattárban fel is leltem, ezek lényegesebb ré­szét átolvasgattam, azokról jegyzeteket irtana; ezen nyomozá­som alapján első sorban a tényállást, azután jogi véleménye­met adom elő. A tényállás következő: Kamocsa község job­bágyokkal biró földesurai voltak : Gróf Hunyady, Rozsos Ede, Balogh Perencz, Halassy Ede, Tajnai ós még mások; 38 job­bágytelkük volt. Minthogy több földes ur volt, az arányossági, legelő-elkü­lönitósi, szóval a birtokrendezési pert megkezdették még az 50-es évek elején ós ezt szakadatlanul folytatták 1859 évig, amikor már konstatálva lett az arány. Ekkor azonban a föl­desurak, az őket aránylag megillető mindennemű jogaikat, a mi a Kamocsa község határában az arányossági ós tagosztályi per folytán reájuk háramlik — a királyi kisebb haszonélve­zeti jogokkal együtt, külön-külön rendes adás-vevési szerződés mellett, eladták Kamocsa község volt jobbágy lakosainak ; ve­vők ezen vétellel a földes uraság minden jogaiba léptek és a földes urak törvényszerű jogutódaivá lettek. Nagyon termé­szetes. hogy a jogokkal járó kötelezettséget is magukra vál­lalták a vevők s ez szerződéseikben meg is van említve. A földes urak a vételárra nézve ki lettek elégítve; azért magát a tagositási pert nem is szorgalmazták, ez huzamos ideig szünetelt. Az 1836-ik évi VI. t. c. 3-ik §-a szerint minden egy egész telek után a legelő-illetőséget 1200 • öles holdakban számítva legkevesebb 4, — legtöbb 22 holdban állapítja meg. Ebből a lelkésznek egy egész telek, a tanítónak fél telek utáni illető­séget rendel kiadatni. Kamocsa egyházközség hivei tudván a törvény ezen in­tézkedését, — miután a tagositási ós legelő-elkülönitési úrbéri per függőben maradt, közös egyetértéssel elhatározták, miként a közös legelőből kimérnek a lelkész részére 20 holdat, azaz egy egész telek utáni legelő-járandóságot; a tanítónak 10 hol­dat mérnek ki — fél telek utáni járandóságot, anélkül, hogy ezt tüzetesen megnevezték volna mi cimen? jés minek a fejé­bén adják?

Next

/
Oldalképek
Tartalom