A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1891. augusztus

Beöthy Zsigmond egyházmegyei gondnok ur üdvözlő beszéde. Nagy tiszteletű esperes ur, igen tisztelt uram! Még az is, ki közszolgálati kötelességeit csak egyszerűen, de hiven teljesiti, méltó az emberek elismerésére és tiszteletére. Mennyivel inkább az, ki közszolgálati kötelességeinek nemcsak egyszerűen, de tudománya s bölcsesége egész súlyával és az ügynek, melyei szolgál, lelki s testi erejét odaáldozó hűséggel tesz eleget. És mi, a komáromi ret. egyházmegye tagjai ezt az odaáldozó hűséget láttuk Főtiszteletüséged negyedszázadon át teljesitett esperest hivataloskodásában. A magyar reformált egyházban teljesitett hivatali szolgálat ma már, midőn a iogok és kötelességek egyenlősége szabja a társadalmi és politikai rendet, az ország állami functiojában is számot tesz; s épen azért a közhaza elismerésére is méltó az az egyházi szolgálat, mely nemcsak az illető egyház érdekeinek, de az állami törvények rendeleteinek is megfelelőleg telj esi ttetett. Főtiszteletüséged pedig az egyház érdekeit bölcsen s hazafiasan tudta összeegyeztetni az állam érdekeivel. És ez a bölcs és hazafias eljárás tette egyházmegyénk közigazgatását olyanná, hogy Főtiszteletüséged nemcsak hiveinek szeretetét és tiszteletét, de a mi egyházunkon kivül állók becsülését és tiszteletét is megnyerte. Ez a szeretet és tisztelet s hálaérzelmünk a hosszú és hü munkáért lelkesítette az egyházmegye tagjait arra, hogy Főtiszteletüséged esperesi buzgó és sikeres hivataloskodása negyedszázadi évfolyamán jubileumot ünnepeljünk s ekképen nyilvánítsuk egyszerűen ugyan, de reformált vallásunk puritánizmusához legjobban illő mély és igaz érzéssel hálánkat az apostoli hű munkáért, melylyel Főtiszteletüséged egyházmegyénket negyedszázadon át boldogította. Első sorban nekem, mint az egyházmegye egyik elnökének jutott az a kedves kötelesség, hogy egyházmegyém örömét s hálateljes tiszteletét ez alkalomból kifejezzem, de kifejezzem ugyanazt a magam részéről is, ki évek óta szerencsés