A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1891. augusztus

- 18 megfelelő iskolák, pap és tanitólakok. A lelkészgyámolda erős alapra épitése, megnyugtató és vigasztaló gyarapodása. Az egyházmegye vagyoni ügyeinek rendezése és örvendetes virágzása. íme, odavetett vonásokban egyházmegyénk képe az utolsó 25 évben! És ezen fejlődést, emelkedést, haladást főtisztelendő uram nevével kapcsolatban fogja emlegetni a nyomunkba lépő nemzedék. Igaz, hogy kötelességteljesítés magában véve még nem érdem: sőt urunk szavai szerint „haszontalan szólják vagyunk, ha amit kellett cselekedni, azt csel eked tiik.

u Csakhogy főtisztelendő uram nemcsak azt cselekedte, amit kellett cselekednie, hanem sok egyebet is; többször a mi munkánkat is, — mintha kevésnek találná az esperesi hivatal, egyházkerületi főjegyzőség ós sok egyéb bizalmi tisztség terheit. Valóban, realizálva látjuk főtisztelendő uramban a tizikai törvény ama tételét: „sab pondere ereseit palma.

u És, mint a magasba törő pálma a napsugarakat, melyekben koronája fürdik, leszórja az alatta elterülő völgyre, ugy főtisztelendő uram is az egyházi szolgálat magasabb tájain viselt tisztségei fényét ráveti egyházmegyénkre is. És minekünk^ apostoli szegénységünkben, nincs, sem aran}'unk, sem ezüstünk, hogy azokból koszorút, csillagot öntve, e mai napon felékesíthetnénk érdemes halántékait és mellét !.. . Még csak babérkoszorút sem hoztunk. De valamivel kedveskedni mégis akarunk. A világ fiainak gyakran méltatlanul nyújtott aranykoszorút és csillagot a lopók kiássák és elorozzák . . . babérkoszorujok hamar elhervad. A mi ajándékunk biztosabb, értékesebb és tartósabb. Egy nefelejts koszorúval tisztelgünk, melyet 25 év óta fon egyházmegyénk minden tagja : gyülekezetek, lelkészek, tanítók, világiak, nagyok és kicsinyek. E koszorú hervadhatlan, mert szivünk forrásánál a szeretet, .tisztelet, bizalom, elismerés és hála virágaiból fűztük s a soha nem lankadó emlékezet harmatgyöngyeivel t'risitjük. E koszorú örökzöld leveleire tél jegyezgettük főtisztelendő uram 25 éves esperességének soha nem halványuló érdemeit. Kérjük: fogadja tőlünk szívesen;