A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1891. augusztus

— 10 — De egyháztörténelmi szempontból is nagy szerepet játszik a pohár, mert irva van Mózesnél, hogy az izraeliták fejedelmei 12 ezüst poharat ajándékoztak az oltárhoz s a mennyei jelenések könyvében a 24 vének kezébe ezüst poharak adattak. A pohár 25 éves espereskedésem tartama alatt szintén igen jelentékeny volt rám nézve, amennyiben jól végzett munkám után az önérzet és nyugodt lelkiismeret isteni nedűvel megtöltött poharából mennyei gyönyörérzettel szörpöltem az üdítve boldogító cseppeket; de meg kell vallanom, úgy a magános életben, mint hivatalos perezeimben sokszor kelle innom azon pohárból is, melyre az isteni mester, -Tézus ezt mondá: „Uram, ha lehetséges, múljék <>! tőlem Maga Jézus a poharat újszövetségnek nevezte. Legyen szabad nekem legkisebb s legérdemetlenebb szolgájának, a magasságból csekélységemig leszállva, e nekem szánt és felajánlott serleget, őszöretség poharának neveznem; mert manapság, midőn az esperesre annyi munka vár: midőn az ízlések, gondolkozás, érzés oly különbözők ; midőn a közhivatallal szemben fellépő követelések oly merészek és hatalmasok — 25 évig vinni az esperesi hivatalt s 25 évig oly erős viszonyban lenni egy egyházmegyével : e poharat, úgy hiszem, méltán nevezem a komáromi tractussal való ószövetség puha r á a a k. Erdemetlenül bár, de hálásan fogadom e poharat s igérem, hogy valahányszor erre gondolok, e serleg körirata mellett képzeletemben mindig ott olvasom Jézusnak a tanítványokhoz intézett ezen szavait: „meg ihat játok-e a poh irat, met get. én megiszom ?" vagyis: érdemes vagyok-e erre, — tudom-e, akarom-e azon kötelességeket hűen és pontosan teljesíteni, melyek egy esperestől követeltetnek, — s melyek a komáromi e. megye üdvét, boldogságát czélozzák? s e kérdés fog ösztönözni engemet hivatásom lelkiismeretes teljesítésére. S midőn ez ünnepély rendezése s e nekem szánt pohárért még egyszer hálás köszönetemet nyilvánitom : magamat méltóságos elnöktársam s a mélyen tisztelt egyházmegye kegyességébe továbbra is bekérem.