A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1885. június, 1885. szeptember
4 vonult, hol — a g}'ül és tagjaival már előbb megjelent — esperes ur tartalmas alkalmi beszéddel üdvözölte elnöktársát és •rendszabályaink értelmében tiszti esküjének letevésére felhivta. S miután e. m. gondnok ur magát hivatala lelkiismeretes folytatására esküvel kötelezte volna, szókét egy köztetszést aratott s a közgyűlés által egész terjedelmében jegyzőkönyvbe vétetni határoztatott következő 1 »eszeddel foglalta el : At. s tek. e. megyei közgyűlés ! Tekintve sokoldalú elfoglaltatásomat, különösen azt, hogy polgári hivatalom teendőin kivül még az egyetemes ref. egyház bizalma is annyi sok szép állással és munkakörrel tisztelt meg, melyek tevékenységemet talán erőmön tűi is igénybe veszik: méltán s nem ok nélkül gondolkodtam a fölött, vajon elfogadjam-e ez ujabb bizalmat, melyet a komáromi e. megye megtisztelő jóakarata nyújt '? Azonban az őseinket vezérolt s tiszteletre s követésre méltó szokások értelmében azt tartom s ugy is vagyok meggyőződve , hogy prot. embernek az őt egyháza érdekében munkára szólitó s megtisztelő bizodalmat soha és semmi körülmények között sem szabad vissza utasítani. Ez a kötelesség egyfelől, s vallásom s egyházain iránti folytonos, mondhatnám rajongó szeretetem másfelől indítottak arra, hogy az e. megj'e bizalmát elfogadjam, ha mindjárt gyengeségem s erőtlenségem érzetében azt kellene sóhajtanom : „Uram ! a te házad iránt való buzgó szerelem megemészt engem." A komáromi e. megye, melynek gondnoki, illetve világi elnöki székét ma elfoglalom, minden időben gazdagon ékeskedett értelmi kitűnőségekkel, s népességi számarányánál fogva, mely a 41.000-et meghaladja, s mely 46 anyaegyházat képez, a dunántúli e. kerületnek a belső somogyi után a legnagyobb emegyéje. Oda fogok azonban teljes erőmből törekedni, hogy e. megyém ne az egyház községek és népesség száma szerint, hanem az egyházi és erkölcsi élet nemesítése, a közigazgatás rendes és pontos vezetése, az egyházi törvények és intézmények iránti hűség, az iskolák szaporítása, fentartása és tökéletesítése, szóval a kulturának minden irányban való fejlesz-