A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1885. június, 1885. szeptember

11 Atiszt. és lehint, egyházmegyei gyűlés ! Gondnoki beiktatásom óta ez az első rendes gyűlés, melyben, mint annak egyik elnöke, hivatalos minőségben részt vehetek. Szükségtelen megújítanom azon irányelveket, melyek az általam mindenkor nagy becsben tartandó bizalomból reám ruházott elnöki tisztemben vezérelni fognak. De legyen szabad annak az Ígéretnek megújítását is feleslegesnek tartani, melyet azoknak szilárd követésére nézve akkoron nyilvánítottam. Csak egy, amit ez alkalommal mondani illetve kérni akarok, és ez az, hogy elnöki tisztem sikeres gyakorolhatása végett mindenek fölött szükségem levén a mélyen tisztelt egyházmegye tagjainak támogatására; kegyeskedjenek engem gondnoki eljárásaimban nemcsak bizalmukkal s bölcsességükkel támogatni, hanem egyszersmind azzal az egyetértéssel is, mely nagyobb szabású dolgok mivelésére múlhatatlanul szükséges. Szivemből óhajtom, hogy öszhang s egyetértés működjenek azon törekvéseinkben, melyek egyházaink szellemi s anyagi fejlesztését s ez által annak a nagy feladatnak teljesítését czélozzák, hogy erősbülvén anyagi s szellemi tekintetben, akkép felelhessünk meg szent vallásunk s a törvény intentióinak, hogy egyházmegyénk az egyetemes egyház közigazgatásának póldányszerü közegévé válhassék, Egyházunk s iskoláink érdekében teljesített minden kötelesség egyértékü a hazafiúi kötelesség teljesítésé vei". Mert a lelkész, midőn népét felebaráti szeretetre, a családi élet kötelmeire s a polgári életben egyességre ós békességre oktatja? s midőn a tanitó iskolája növendékeit a minden szenvedést s bajt egyedül enyhíteni képes vallásosságra s a közélet különböző viszonyait érintő tudományra s közhasznú ismeretekre tanítja; s midőn az egyház világi tagjai a lelkészt s tanítót ezen fontos és nehéz fáradozásaikban személyes részvéttel s lia kell áldozatokkal is támogatják: akkor mindnyájan, mint a közművelődés tényezői s előmozdítói, kétségtelenül hazafiúi tettet teljesítünk. Legyen szabad remélnem, hogy imént kifejtett óhajom