A Drégelypalánki Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1943. július
Jegyzőkönyv
12 10. Különös büszkeséggel emlékezik meg az esperesi jelentés Dr. Fodor Vilmos egyházmegyei gondnok 20 éves gondnoki jubileumáról. Ezzel kapcsolatban az egyházmegyei közgyűlés őszinte örömmel és szeretettel köszönti Dr. Fodor Vilmos egyházmegyei gondnok urat abból az alkalomból, hogy húsz esztendeje hordozza az egyházmegye világi vezérségét, mint szolgálatot és áldozatot. Megjegyzi, hogy benne a szolgálatra és munkára kész vezért választotta meg húsz évvel ezelőtt és nem csalódott ebbeli reménységében. Hálaadással vallja, hogy egyházmegyénk tekintélye és értéke nagyban függött világi vezetőink magatartásától, érdeklődésétől, a viszályok között való békesség keresésétől, az érdem elismerésétől és a példaadás aranynál többet érő szolgálatától. Dr. Fodor Vilmosban mindezeket a jótulajdanságokat látja, éppen ezért húsz év távolából is hálával gondol azokra, akik őt először mai szolgálati helyére állították és szeretettel köszönti őt s kéri, hogy egyházmegyénket szeresse továbbra is ugy, amint ezt eddig tette és szolgálja, ha egyáltalán ezt fokozni lehet - lelkesedésének és munkaerejének meglevő teljességével. Ennek a nevezetes fordulónak határkövén Őt Isíen megtartó kegyelmébe ajánlja, családja örömére, egyházmegyénk dicsekedésére és további emelkedésére. 11. Szomorú szívvel tesz említést az esperesi jelentés az egyházmegye legidősebb tanácsbirájának Gegus Dániel ny. rendőrfőkapitányhelyettes haláláról. Ennek alapján az egyházmegyei közgyűlés is mély fájdalommal vesz tudomást arról -a veszteségről, amely egyházmegyénket legidősebb tanácsbirájának Gegus Dánielnek elhunytával érte. Benne olyan melegszívű férfiút vesztett, aki kis gyermek korától kezdve ismerte az egyház minden nehézségét és minden szépségét. Torony alatt nőtt fel : a pilismaróti lelkészlakásban egy áldott lelkű tiszteletes asszony tanította őt imádkozni és dolgozni. Talán ezért szeretett ő annyira közöttünk lenni és ezért tudott oly meghatott lélekkel és könnyes szemmel gondolni költői hangú megemlékezéseiben a tiszteletes asszonyokra, akikben mind"
