A Drégelypalánki Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. július

6 gyülekezet megjelent érdeklődőinek Nagy Lajos kinevezett rétsági missziói lelkész segédkezésével. Az urvacsoraosztás, majd a Magyar Hiszekegy elmondása után 1. Dr. Fodor Vilmos egyházmegyei gondnok a következő megnyitó beszédet mondotta : Nagytiszteletű és tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés ! Egy nap hiján éppen egy esztendeje annak, hogy legutóbbi egyházmegyei közgyűlésünket 1941 július 17-én megtartottuk. Rövid idő még az emberi életben is, a nemzetek s a világ történetében pedig elenyésző csekélység és mégis mi minden és mily világot rengető történelmi események zajlottak le ezalatt a rövid egy esztendő alatt. Világnézetek állanak egymással szemben, romboló, pusztitó, irtózatos küzdelemben, a földön, a föld alatt és a föld felett a levegő égben és az emberi erő helyett a gépek százezrei ontják a halált és a pusztulást, megsemmisítvén mindazt, amit az emberi ész, akarat és képesség évszázadok alatt alkotott. Hogy ennek a világégésnek mikor lesz vége, azt csak a mindenható és mindentudó Mennyei Atya tudja, aki kormányozza a világot és irányítja az emberek és népek sorsát. Vájjon büntetésképpen mérte-e ki az emberiségre ezt a megpróbáltatást, vagy azért, hogy megtisztuljunk gyarlóságainktól, vagy pedig, hogy megerősödjünk hitünkben és Isten, valamint egymás iránti szeretetünkben, azt mi véges emberi ésszel felfogni sem tudjuk, ezt csak akkor .fogjuk majd átérezni, ha itt a földön megnyugszanak a lelkek, újból Isten országának törvényei fogják kormányozni a népeket, szeretet és béke honol majd mindenütt. Egyet azonban érezni kell mindnyájunknak. Érezni kell azt, hogy Isten országa, a szeretet országa, a béke és a nyugalom sok szenvedés és megpróbáltatás után és árán csak akkor fog bekövetkezni, ha belátva emberi gyarlóságunkat, megalázkodunk Isten szine előtt, lelkünkbe fogadjuk újból az б akaratát és visszatérünk oda az б trónjának zsámolyához, ahonnan elbizakodottságunkban és hivalkodásunkban eltávolodtunk. Félre kell tennünk a gyűlölködést, a bosszúállást, az egymást meg nem értést, a széthúzást és szeretetlenséget és egyesülve a szeretetben, egymás megbecsülésében és az emberi összetartozandóság érzetében, bűnbánólag kell fejet hajtanunk az Ő akarata előtt és iránta való szeretetünkben megalázkodva kell követnünk törvényeit. Ha ezeket meg tudjuk érteni, át tudjuk érezni és képesek leszünk azokat követni, akkor boldogok és megelégedettek teszünk, mert a miénk lesz ismét Isten országa, mi mindnyájan annak hivő, buzgó és szerető munkásai leszünk és teljesedni fog az Ö akarata. Érezzük mindnyájan a bizonytalanság nyomasztó hatását és csak az isteni igazságba vetett rendithetetlen hit és bizakodás képes átsegíteni bennünket az emberi nyomorúság vérzivatarából a békés szeretetnek országába. Egyházmegyénk is ezen átérzésnek hatása alatt élte le elmúlt esztendei beléletét. A nagy világot rengető események közepette elnémultak a kicsinyes emberi törekvések és szándékok, amelyek egyházi életünket nyugtalaníthatták volna, nyugodt munkálkodásunkat zavarhatták volna. Iparkodtunk legjobb tudásunk-