A Drégelypalánki Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. július

9 erőt, a félelmekben bátorságot, a veszedelmek közt oltalmat, a kétségek közt hitet, a tanácstalanságban világosságot és a veszteségekben vigasztalást egyedül Istennél találhatunk. Mi magunk is Istentől kérjünk erőt, hogy megtarthassuk az б béketűrésre intő beszédét s ha híveknek találtatunk, akkor a mi szerető mennyei Atyánk kiszabadít minket a kisértetek órájából, mely eljött az egész világra, hogy megkísértse a föld lakóit. Pásztorális munkánkat is állítsuk a háborús viszonyok által megszabott követelmények szolgálatába. A csüggedőkkel értessük meg, hogy életünk hajóját nem temetheti hullámsírba a háború szennyes áradata, mert Jézus ül abban a hajóban. A kétségeskedőknek mondjuk meg, hogy Isten kezében van életünk s Ô intézi a népek sorsát is. Azoknak pedig, akik zúgolódnak és méltatlankodnak az életrend egynémely korlátozása miatt, magyarázzuk meg, hogy az engedetlenség helyett hálával kell odaborulnunk a mennyei Atya kezére, aki nekünk mindeddig kedvezett és a nagy világégésben a mi kicsiny országunkat olyanná tette, mint egy oázist a sivatagban. Hasonlitható-e a mi megpróbáltatásunk azoknak szenvedéséhez, akiknek országát, családi tűzhelyét teljesen elpusztította a háború fergetege? Igaz, hogy nélkülöznünk kell nekünk is, áldozatot hoznunk nekünk is kell, de örök törvény, hogy a dicsőség és a diadal csak áldozat árán és szenvedés utján érhető el. Mi az egyházmegye vezetősége, a gyülekezetek lelkipásztorai, tanitói és presbyterei, legyünk példaadók a nyáj előtt. Mutassuk meg, hogy semmi sem drága nekünk, mikor az egyház vagy haza oltárán kell áldoznunk. Szeretetszolgálatunk is forduljon főként a háborús viszonyok által sújtottak felé. Még a magunk nélkülözése árán se türjük, hogy hadiárvák és özvegyek szeméből a könny éhség miatt folyjék. Ne csak szóval emlegessük a szeretet nagy parancsolatát, hanem legyünk cselekvői is az Igének s amikor egy-egy szenvedéssel sújtott, vagy szomorúságra elhívott embertársunkkal találkozunk, nyujtsunk neki segitő kezet s ne sajnáljunk tőle egy falat kenyeret, egy-két vigasztató jó szót. Legyünk mí, kiket Isten vigyázókká tett az б földi anyaszentegyházában, erős tartó oszlopok az Ur templomában s akkor az Ur reá írja gyülekezeteinkre az Isten városának, az uj Jeruzsálemnek nevét! A halál öldöklő angyala az elmúlt év alatt is érzékeny sebet ütött egyházi közéletünkön. Elragadta a tiszáninneni ref. egyházkerület apostoli buzgóságu, ragyogóan ékesszólásu, élőhitü püspökét: Farkas Istvánt. Javasolom, hogy a nagy veszteség feletti gyászérzésben való őszinte testvéri osztozásunkról jegyzőkönyvi kivonat alakjában értesítsük a szomorúságra elhívott egyházkerületet. Egyházmegyénk gyülekezeti munkásai közül Csintalan Aladár vámosmikolai előkönyörgő tanítót szólította magához az Ur súlyos és hosszú betegség után. Hűséges munkás volt az Ur szőllőjében. Emlékét örökítsük meg jegyzőkönyvünkben és hátramaradt szeretteinél fejezzük ki igaz részvétünket. A tiszáninneni egyházkerület elárvult püspöki székébe Enyedy Andor dr. miskolci lelkipásztort, konventi missziói előadót ültette a gyülekezetek bizalma. A nagyrahivatott egyházi vezérférfiut üdvözöljük mély tisztelettel és igaz testvéri szeretettel.