A Drégelypalánki Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. július

itt-ott a tanítók közben jöttével. (Dömös, Ipolypásztó.) Az oktatás időpontja általában egyezik, ádventtől áldozó csütörtökig tart. Korábban fejezi be Diósjenő (Nagypénteken), korábban kezdi Szokolya (szeptemberben). A konfirmáltakkal mindenütt foglalkoztak a lelkészek és segédlelkészek, csak éppen Diósjenő felel „nem"-mel arra a kérdésre, hogy : ki foglalkozott az ifjúsággal ? mondván, hogy „senki". Az ifjúság részére külön helyiség csak Balassagyarmaton állt rendelkezésre, mindenütt egyébként az iskola használtatott összejövetelek céljaira. RK1E egyesületet csak Perőcsény és Dömös jelent, a többi helyeken nem ilyen szervezett, egyesületi formában történt a foglalkoztatás. Csak Ipolypásztó, Pilismarót és Balassagyarmat jelent rendszeresebb egyesületenkivüli munkát. A A lelkipásztorok csak szórványosan vettek részt a leventemunkában, (Diósjenő, Ipolypásztó, Perőcsény), de három egyházban (Balassagyarmat, Nagymaros, Perőcsény) tartottak néhányszor külön istentiszteletet a leventéknek. Ifjúsági konferencia, egyházmegyei kisköri jelleggel volt Nógrádverőcén az ősszel és Dömösön a tavasszal, ahova a Duna mentén levő gyülekezetek küldték el ifjaikat igen szép számban. Népfőiskolai tanfolyamon nem voltak ifjaink. Egy nógrádverőcei ifjú tanul a balassagyarmati téli gazdasági iskolában. Az ifjúság körében található bűnök közül csak Pilismarót emliti, hogy a „szülőkkel tul gorombák" az ifjak. Viszont ez sem nevezhető kirivó bűnnek, mint inkább a kamaszkor éretlenségének, amely idővel múlik. Az egyházmegyében most fennálló ifjúsági munka nem nevezhető olyan belterjesnek, mint az várható volna a gyermekgondozás mértéke után. Fájdalom, a jelentések meglehetősen bizonytalanok, sőt ellentmondóak, amely jelenségekből arra lehet következtetni, hogy a végzett munka inkább papirosjellegü, vagy talán egyik-másik lelkipásztor egyéni megítélésének vetülete. Pedig azon már túl vagyunk, hogy szükséges e a gyülekezet ifjúságával foglalkozni?] Sok egyházkerületi és egyházmegyei rendelkezés megállapította, hogy szükséges és kötelező. Aki ezt nem akarja megérteni, az megérdemli, hogy keményebb eszközökkel is kényszeritessék kötelességének elvégzésére. De még igy is fennmarad a fájó kérdés: lehet-e valakit lelki munka végzésére kötelezni, ha nincsen meg benne a kötelességteljesitésnek lelke? 24