A Drégelypalánki Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. január

17-én Nagymaroson tartott ülésében felbontotta, számba vette és megállapította, hogy az egyházmegye gyülekezetei 16 érvényes szavazattal egyhangúlag Labancz László nagymaiosi lelkipásztort, az egyházmegye eddigi főjegyzőjét választották meg esperessé. Egy egyház két számértékü szavazatát figyelmen kivül kellett hagyni, mert a szavazati levélről hiányzott a lelkipásztor aláírása és az egyház bélyegzője. A szavazatbontó bizottság a szavazás eredményét a megválasztott esperessel nyomban közölte. Egyházmegyei közgyűlés a szavazatbontó bizottság jelentését tudomásul veszi, az E. T. 1. tc. 87. §-a szerint ugyanezen tc. 112. §-ának c) pontjában gyökerező jogánál fogva Labancz László nagymarosi lelkipásztort a drégelypalánki egyházmegye törvényesen megválasztott esperesének jelenti ki, őt ezen állásában megerősíti. Az egyházmegyei közgyűlés kifejezési ad örömének, amelyet a választás egyöntetű megnyilatkozása is igazol, amikor Labancz Lászlót esperesi tisztségébe beiktatja, kifejezést ad abbeli reménységének, hogy benne igen rendszerető, pontos, igazságos és melegszívű kormányost talál. Amikor tisztelettel és ragaszkodással köszönti űj esperesét, kinyilvánítja azon határozott szándékát is, hogy esperesét minden egyházvédő, épitő és erősítő munkájában szive szerint és teljes erejével támogatni fogja. Isten áldását kéri az új esperes életére és munkájára. Ezután egyházmegyei gondnok felkérésére Pályi Pál, Szabó Dezső és Viski Márton alkotó tagokból álló bizottság meghívta a közgyűlésbe Labancz Lászlót. Labancz László esperes a közgyűlés szine előtt megjelenvén, letette az esperesi esküt, melyét dr. Fodor Vilmos olvasott, majd megtartotta nagyszabású esperesi székfoglalóját, melynek főgondolatai a következők voltak: Örvendezéssel látja, hogy választása egyhangú mivoltában Isten akarata is érvényre jutott. Ezért elsőbben alázattal és fiúi engedelmességgel borul le a mennyei Atya előtt. Hálás köszönetet mond az egyházmegye lelkipásztorainak és presbytériumainak a választásért. Nem tartja szükségesnek, hogy theológiai állásfogla-