A Drégelypalánki Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1934. július

méay minden egyes tanulsága a mai korban, mennyire reánk illik annak minden egyes vonatkozása és mennyit tanulhatna abból az emberiség! Napról-napra sivárabb az élet, sehol sem világítanak az öröm, a boldog megelégedettség fáklyái. A mindennapi kenyérért és a megélhetésért való közdelem ugy az egyes embereket, mint & népeket és nemzete*©! sorompóba állitotta egymás ellen és ott, ahol a kölcsönös megértésnek, együttműködésnek és szeretetnek kellene honolnia, a széthúzás, ellenségeskedés és gyűlölködés uralkodik. A kicsinyes emberi gyarlóságok hatalmas szenvedélyekké és veszedelmes erőkké váltak, amelyek magukhoz ragadták az irányitást és viszik & világot s vele együtt az embepiaéget & bizonytalan Jelenből a még bizonytalanabb jövő felé. Én épen azért hívom, szólítom az élőket, fogjunk össze a krisztusi szeretetben és emberi megértéssel küszöböljük ki a bünt, a rosszat, állítsuk helyre egé3z teljességében Isten országát és ennek törvényeit, hogy szeretet és békesség honoljon itt e földön! Tetemre hivoa az emberiség MfgrontÓii, reá mutatva, mint szomorú eredményre a sivár jelene és sirat ж ez 9l1m7.lt a" kat, a szépet, a jót, a boldogitót és azokat a nagyokat, akik nem ezt és nem igy akarták az emberiséggel! És függesztem tekintetemet és reménykedésemet egretlen igazi útmutatónkra, a mi Urunkra, a Jézus Krisztusra, akit, ha keresztyéni alázattal és flui szeretettel követünk, sok szenvedés és megpróbáltatás árán meg fögja szüntetni a viliamokat és veszedelmeket és még itt e földön meg fogjuk érni Isten országának beteljesedését. Egyházunk elmúlt évi életéről s annak minden egyes mozzanatáról hűségesen beszámol a nagy körültekintéssel elkészitett esperesi jelentés, amelyhez hozzáfűzni valóm nincsen. A magam részéről hálás köszönetet mondok Nagytiszteletű Esperes Urnák, egyházmegyénk vezetőjének élettapasztalatokban fpizdag éa előrelátó bölcs vezetéseért,- köszönetet mondok a Napytiszteletű Lelkészi Karnak azért a fáradthatatlan és önzetlen mmikálkodásért, amellyel egyházaik beléletét vezették és irányi tották,- köszönetet mondok a ta-