A Drégelypalánki Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. július
5* határok között berendezkedjék, egyházi éa egyházmegyei életünk éa igazgatásunk folytoeoaaágát helyreállítsa éa a szeretet és Összetartozás érzetének jegyében újból megkezdje alkotó ésvfejlaaztő munkálkodását. Vezető nélkül állottunk» mert Istenben boldogult espórásunk nagytiszteletű néhai Juhász IaJos perőaaányi lelkész agg korára és m&ggyengült egészségi állapotára saiáthávathokás-isl ugy®naaaü ?a köágyülésen vlsszavénult az esperest tisztség ellátásától «Olyan vezetőre volt szüksége egyházmegyénknek» aki a belvillongásokban* egymást meg nem értésben.» egyena t lanke déaben ás széthúzásban szenvedő egyházmegyénk kór— mány sat inak gyeplőszára it erős kézzel megfogva» egyházi és egyházme gyei életünket és igazgatásunkat a szigorú» de jóságos apai szeretet irányítása «ellett a rendes kerékvágásba visszavezesse» bölos előrelátásával» tapintattal éa határozottságával a beltillongáaokát* egymást meg nem értést» egyene t lenke dé зеке t és széthúzást megszüntesse* kiküszöbölje a súrlódási felületeket éa maga is jó példával járván elől. fáradhatatlan munkakedwé|»Bmnkabirá»sal ás его» dolgozni akarással egyházaink éa egyházmegyénk beléietében. hely rááll it sa azt a nyugodt ез egymást megértő légkört» amely a békés alkotó munkának alapfeltétele és biztositéka a belső rendnek ás továbbfej lód betétesek. к közgyűlést megelőzőleg összehívott bizalmas értekezlet egyhangúlag Htagy látván szokolyai lelkész személyében talált rá erse a hivatott vezetőre éa megtörtént a megállapodás» hogy őt ültetjük az esperes! székbe» ő reá bizzok a rekonstrukció nehéz munkáját» tőle várjuk annak elvégzését és « választás megtörténtéig felkértük a szükségei teendők ellátására. A választás hamarosan meg is történt s még az év őszén hivatalosan is beiktattuk Sagy Istvánt az esperes! tisztségbe. Kftgy Istvánba vetett regényünk és bizakodásunk valóra is vált» teljesitetts mindazt» mire elhivatottá ás ma» eeperességének tiz éves évfoiduloján megnyugvással* örömmel ás büszkeséggel állapithatjuk meg»
