A Drégelypalánki Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. január

retett királynénkat és kívánjuk, hogy a megkezdett szellemben igen sokáig boldogítsák a magyar nemzetet és legyenek támogatói a mi val las törekvéseinknek. Indítványozom, hogy hódolatteljes örömünknek adjunk mai, jegyző könyvünkben méltó kifejezést, mely hódolatunkat és szeretetünk zálogát már ugy is letette nevünkben is felsőbb hatóságunk a trón zsámolyához. Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlés I Ezt a diszes ftely

et,melyet ma szerencsém van elfoglalni,néhai méltóságos Sárközy Aurél ur töltötte be, a ki lelkes és buzgó apostola volt minden rof.érdeknek, minden hazafias cselekedetnek, a ki élénk részt vett minden ker. gyűlésünkön és a kihez engem is, mint igen sokakat igaz baráti szeretet fűzött. Fájdalmas elhunyta felett az Egyházmegye már kifejezte őszintén átérzett részvétét,de érzem én is annak lelki szükségét, hogy neki bucsut mondjak e helyről is és nin elődömnek hálás elismerést nyilvánítsak az Egyházmegye bölcs vezetéseért.Ezek után engedje meg a Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlés, hogy gondnoki állásommal járó kötelezettségeimről is megemlékezzem. Az egyházmegyei gondnokok kötelességeit az egyházi törvények pontonként állapítják meg, De Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlés én ezzel nem érem be és ugy érzem, hogy ha valamikor, ugy most a kötelesség teljesitése nem érdek és mindenkinek, minden téren, az egész *onalon sokkal többet kell teljesítenie. Vegyünk példát hős fiainkról, kik ha csak kötelességet teljesitettek volna, akkor ma már itt a front mögött is a fronton lonnénk.A rettenetes, a borzalmas és hosszas háború romba dönt sok kultur munkát és épületünket. Újra kell épiteni. Ehhez nem elég a kötelesség paragrafus szerinti teljesitése. Hagy betegségen megy át minden nemzet. Sajnos a magyar is, A lábadozót támogatni, a megvédett Isten ós haza oltára körül erős, uj ezredévek harcsait kibíró nemzedéket nevelni, a netalán megingott vallás erkölcsi alapot kiépíteni, mind mind oly feladatok, a melyekből jó példával elől menve kell kivennie részét minden egyházunknak.-