A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1944. július

tések és halálozások arányszáma. Mindössze 7 egyházközségünk mutat fel aktiv mérleget s igy bontakozik ki előttünk a megdöbbentő valóság, hogy egyházmegyénk népesedési statisztikája a mult esztendőben 103 fogyással zárul. Fentebb már vázoltam Vámosladány iskolájának sorsát, az utóbbi időkben nem mult el esztendő egy-egy iskolánk bezárása nélkül, ahol örökre elnémult a magyar szó és a református zsoltár. A tények rideg matematikája folytán számolnunk kell ezen „fejlődés" meggyorsulásával, a garamvölgyi magyarság felett megkondult a lélekharang. A pusztulás arányai spengleri gondolatokat támasztanak: csakugyan fáradt, életunt, halálraítélt nép volnánk és nincs megállás ezen a végzetes lejtőn ? A történelmi matérializmus világszemlélete gazdasági okokra utal. Valóban népi irodalmunk egyik kimagasló képviselője megirja: a magyar föld urai nyugodtak lehetnek, Magyarországon nem lesz többé agrárforradalom, a magyar nép „néma forradalma" megoldja a földkérdést, a többi magyar problémával együtt. Nagy igazságtalanság és farizeusi képmutatás volna az egyke bűnének minden szégyenét a magyar népre háritani, okait pusztán gazdasági okokban keresni. Ez a bün fojtogatja a nyugati civilizált világ minden nemzetét, otthon van nemcsak falvaink földmivesnépénél, hanem a városokban is, a közép és felső társadalmi osztályokban is s maga az egyke mint betegség tünete egy még nagyobb betegségnek s végső oka a lelkek elnyomorodása, az anyagi civilizáció csődjében vergődő világ hitetlensége. Szükség van tehát komoly családvédelemre, átfogó szociális reformokra — dolgozzunk is érettük minden erőnkkel! — de eleve eredménytelenségre van kárhoztatva minden törekvés, mely a bajt kizárólag anyagi eszközökkel akarja orvosolni, mert az ördögöt Belzebubbal kívánja kiűzni. Nemcsak kenyér, hanem Ige! Csakis egyetemes bűnbánat és megtérés utján érkezhetünk el a megujult hitélet, a tiszta erkölcs és a boldog magyar holnap várva várt hajnalhasadásához. Ezért kell hirdetnünk Jézus Krisztust, aki tegnap és ma és mindörökké ugyanaz, 20