A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. július

Selmeczi Árpád jelenleg a keleti arcvonalon tábori lelkészi szolpálatot teljesít. Valamennyi választás szabályszerűen folyt le, a tanítóválasztásokat az állami hatóságok is tudomásul vették, most kérem Közgyűlésünket, hogy azokat véglegesen megerősíteni méltóztassék. A mult évben elrendelt tanácsbíró választás során gyülekezeteink közbizalma Pap József kissárói, Soós G. Endre mohi és Szűcs Lajos szodói lelkipásztorokat választotta meg. Ez a bizalom egyrészt elismerés eddig végzett hűséges munkájukért, másrészt elköteleztetés a példaadásra és a nagyobb felelősségre. E

gyházi és iskolai életü

nk elmúlt es

ztead&jg а háború jegyében telt el. Egy é

ve anna

k^—hogy nemzeti létünk védéhuére belepttmk ä háborúba, minek következtében uj feladatok és kötelességek sokasága szakadt nemzetre, egyházra egyaránt. Hadbavonult híveink és aTHrrtrarr maradt "CSáládók gondózása egyformán kötelességünk. Nem szabad elfelejtkeznünk egyetlen egy hadbavonult hívünkről, azok családjáról sem. Minden gyülekezetünk ajándékozza meg a hadbavonuló híveket legalább egy afkalmas traktátussal (pl. Nyári Pál: Isten fegyverei. Ara 20 fill.) AHêîkipâsztorok, tanítók, elöljárók pedig legyenek segítségére az otthon maradt családoknak. Ezeknek érezniök, tudniok kell, hogy ők a református anyaszentegyháznak a tagjai, ez a testvéri közösség törődik velük, felelősséget érez értük. Különösen mi, lelkipásztorok legyünk „mindeneknek mindenné," (I. Kor. 9:22) hogy megtartsuk és megőrizzük a ránkbizottakat. Nem várva hivatalos, vagy külső ösztönzést, segítségünket, jó szolgálatainkat ajánljuk fel gondok és aggodalmak között élő véreinknek s hatóságokkal, hivatalos tényezőkkel karöltve minden tőlünk telhetőt tegyünk meg a gyöngék támogatására, a gondok enyhítésére és a sebek meggyógyítására, mindig Annak örök példája lebegvén szemünk előtt, aki széjjeljárt és jót tett mindenekkel. (Máté 4:23.) 10