A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. július
réséül az egyházmegye közbizalma tanácsbirói tisztséggel tüntette ki A mult év decemberében ködös-esős napon halálhírét vévén hálás tanítványai, a község derék lakossága templomtól a temetőig vezető utat, az igás és kézimunkaerő mozgósításával, két napi megfeszített munka árán kaviccsal meghordták, nehogy a temetési menet sárban vonuljon a temetőig, Ez által is tisztességet kívántak tenni elhalt, szeretett tanítójuk emlékének. Ez az egy tett minden szónál ékesebben elmondja; Székely Béla nem élt és nem dolgozott hiába. Elhalt testvéreink emlékét jegyezzük fel kegyeletes tisztelettel, gyászoló kedveseik előtt pedig fejezzük ki igazi részvétünket. Az elmúlt esztendő azonban nemcsak gyászos veszteségeket hozott, de hozott pirosbetüs ünnepeket is. Egyházmegyénk köztiszteletben álló hűséges gondnoka felvétetett a vitézi rendbe, a vitézi esküt a lévai székkapitány előtt le is tette. A kitüntetés arra minden tekintetben méltó igaz magyar férfiút ért, akit bárhová állit a kötelesség, ingadozást, meghátrálást nem ismer, hazájáért, fajtájáért minden áldozatra készen volt és készen van ma is. A csatatéren — ahol „dant capiuntque vulnera" — csak ugy, mint a kisebbségi sorsba taszított, megalázott magyarság megmentéséért vivott harcban mindég az első sorban állott. Itt mondok köszönetet azért, hogy egyházmegyénk, gyülekezeteink, iskoláink, lelkészi és tanítói karunk erkölcsi és anyagi érdekeinek védelme, fejlesztése érdekében mindenkor a legnagyobb készséggel nyújtotta hathatós támogatását és sok elfoglaltsága, itt-ott gyenge egészségi állapota mellett gondnoki tisztével járó teendőit a legnagyobb készséggel és pontossággal intézte. Kitüntetése alkalmából szívből köszöntjük hát szeretett gondnok urunkat és a mindenható Isten áldását kérjük életére, hazájáért, egyházáért és családjáért végzendő hűséges munkáira. Kormáyző urunk legfelsőbb elhatározásával a nemzetvédelmi keresztet adományozta Szabó S. Zsigmond, Szabó 7