A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. július

Nagyliszteletü és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés! „Legyetek erősek az Urban ! (Ef. 6: 10.) Az apostol ezen szavaival köszöntöm ágyúdörgés és égig csapkodó lángok között, a tetőpontjára érkezett háború félelmetes napjaiban összeülő közgyűlésünket. Népek, fajok, nemzetek» sőt világrészek, politikai és társadalmi rendszerek, hatalmi és gazdasági érdekek vivják soha nem látott arányokban döntő csatájukat, szárazföldön, levegőben, vizén és viz alatt, de a lelkek mélyén is. Szentnek hitt törvények, szétzúzott kőtábláinak törmelékei között járunk, mert a nyugati u. n. kulturember letette a vallás és humanizmus álarcát, kendőzetlenül és minden erkölcsi gátlástól felmentve önmagát, tör céljai, eszményei megvalósitása, valójában pedig önvesztének szédületes örvénye felé. Az apokalipszis vörös, fekete és sárga lovai száguldanak földünkön s ha ma élne Macchiavelli mester, bizonyára elégtétellel állapítaná meg eszméinek soha nem álmodott ragyogó diadalát. De „Isten a mi oltalmunk és erősségünk ! Igen bizonyos segitség a nyomorúságban" (Zsolt. 46: 2). Azért hát félelem nélkül, sőt a gondviselés megtartó kegyelmében vetett rendithetetlen hittel megyünk a holnap titokzatos eseményei elé. Istennek ez a csodálatos kegyelme tartott és védelmezett meg bennünket eddig is, hogy a tüz és vér hullámai el nem borították földünket és otthonainkat. E. sorsdöntő időkben Ö rendelt számunkra bátor és bölcs vezért Kormányzó urunk személyében, izzó haza- és fajszeretettől áthatott, széles látókü államférfiakat, akik Isten és a történelem előtti felelősség tudatában a hegyeket szaggató vihar, a minden emberi épitményt fundámentumában megrázó földrengés, az anyagi civilizáció „aranyát, fáját» szénáját" megemésztő tüz között (I. Kir- 19: 11—12, L Kor. 3: 12) nemcsak megőrizték országunk nyugalmát» 3