A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. július

A fenti számsorok mögött fájdalommal látjuk azt a lesújtó tényt, hogy Bori, Nagyod és Nemesoroszi egyház' községeinkben egyetlen egy gyermek sem született, mig ugyanott a halálozások száma 12. Garamszentgyörgyön 9:17, Hontfüzesgyarmaton 5:11, Kiskálnán 2:8, Kis- és Nagysáróban 6.16, Kisóváron 1:4, Vámosladányban 9:17 a születések és a halálozások aránya, de a többi gyülekezetben is rosszabb a rossz országos átlagnál. így állott elő az a megdöbbentő eredmény, hogy egyházmegyénkben egy év alatt 274 születés és 345 halálozás mellett 71-el fogyott a lélekszám. A pusztulást, a sorvadást, a halált sikoltják ezek a számok. És ez igy megy évről-évre. Minden évtized alatt felőrlődik egy-egy szép gyülekezetünk s igen egyszerű mathematikai probléma kiszámítani a Garamvölgy minden testi és lelki kiválósággal megáldott református magyarságának végpusztulását. Valóban a fejsze a fák gyökerére "vettetett. Ránk nézve nem lehet vigasz az, hogy másutt is, az egész nyugati féltekén hasonló jelenségek vannak, hogy a történelemdanulsága szerint minden anyagi civilizációnak elmaradhatatlan végzete ez, nekünk egyetlen erőnk és vigasztalásunk, hogy amikor a hullámok elborítják magyar népünk hajóját, az örvények között is ott van mellettünk Jézus Krisztus s ma is megkérdi tőlünk „mit féltek óh kicsinyhitűek?" (Máté 8: 26.) A szociál-politüeusok, irók, tudósok, orvosok ám végezzék el a maguk munkáját, bár eddig a baj tüneti kezelésénél tovább menni nem tudtak, de nekünk bűnbánatot kell tartanunk, minden szépítgetés nélkül be kell vallanunk, hogy a baj gyökere a bün, mert ez a nemzetség csak „szájával közelget Jézushoz, szive pedig távol van tőle" (Máté 15: 8) és a keresztről való tudomány épp ugy bolondság neki, mint volt a korintusi i pogányoknak az evangélium hajnalán. Minden erőnkkel » dolgozzunk tehát népünk lelki felemeléséért, gazdasági boldogulásáért, a komoly magyar családvédelemért, a társadalmi és gazdasági rendben az etikai erők érvényesüléséért, de életünk és munkánk központi gondolata mindig a Jézus Krisztus evangéliuma legyen, mert csődbe jutott, megvénhedett világunknak uj életet csak az evangélium hozíhat. Más fundamentumot senki sem vethet. (1 Kor. 3: 11.) Végül megköszönöm egyházmegyénk tisztikarának, elsőid