A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1940. július

Közgyűlésünk megkeresi kerület utján az egyetemes konventet az irányban, hogy a volt dunáninneni egyházkerület részére az 1939. év II. felére esedékes államsegély kiutalása ügyében közbenjárni szíveskedjék. Közgyűlés tudomásul veszi, hogy a visszacsatolt részek egyetemét illető: theolőgiai és tanítóképző járulékok, a tanítóképző épületére, a theológiai és középiskolai internátusokra befolyt adományok, az országos közalap, a nyugdíjintézet, az u. n. zsoltáralap felszámolásra törvényhozásunktól az egyetemes konvent kapott megbízást. Közgyűlés felkéri kerület utján az egyetemes konventet, hogy a visszacsatolt egyházrészek hozzáértőinek bevonásával ezen felszámolást mielőbb megnyugtatóan megejteni szíveskedjék. Közgyűlés fájdalommal veszi tudomásul, hogy a viszrzacsatolt területek lelkészeinek nyugdíj ügye mindezideig rendezést nem nyert, melynek következtében felvidéki lelkész ezidőszerint nyugdíjba nem mehet, ha pedig elhal, özvegye és árvái nyugdijat nem kapnak. Közgyűlés felkéri kerület útján a konventet, hogy a felvidéki lelkészi kar ezen aggasztó helyzetének mielőbbi megnyugtató rendezése ügyében a szükséges lépéseket haladéktalanul megtenni szivesedjék. Közgyűlés köszönetét fejezi ki az esperesnek és a főjegyzőnek az egyházlátogatás nehéz, de felelősségteljes munkájáért, úgy szintén Szinay Sándor tanácsbirónak is. Közgyűlés megállapítja, hogy a nehéz idők súlya, az általános idegesség rányomta bélyegét az egyházi életünkre is. Az egyházi terheink erősen megnövekedtek a nyugdíj, közigazgatási járulékok, a közadók emelkedése, a tanítói lakások megadóztatása, a portókötelezettség folytán. Előjöttek az anyagi gondok a múltban kiegyensúlyozott költségvetéssel dolgozó gyülekezeteinkben is. Különösen megnehezíti egyházunk anyagi helyzetét a dijlevelek pénzbeli szolgáltatásának pengő értékre való átszámítása. 11