A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. július
a támadást visszautasította és a cikfeiró Novotny József áll. polgári iskolai igazgató rágalmaival szemben, a köztörvényekben biztosított védelmet veszi igénybe. De mind ennek nem tulajdonitok a kelleténél nagyobb jelentőséget, sőt vallom, hogy a jelen súlyos időkben mindent kerülni kell, ami magyar és magyar közé éket verhetne. Ténykedésünk tehát pusztán a védelemre korlátozódik. Mert nem engedhetjük, hogy számbeli kisebbségünk tudatát egyesek az alacsonyabb rendüség érzésévé mélyítsék ki. A felekezetközi házasságkötési, a gyermekek vallására vonatkozó magyar jogszabályok életbeléptetésével különös figyelmébe kérem presbitériumainknak, hogy zsinatunk vonatkozó határozatának szellemében egyházunk érdekeinek megvédésén hiven őrködjenek. Megnyugvással, jelenthetem, hogy Nagysalló és társegyházai évek óta napirendünkön szereplő bonyolult ügyei végre nyugvópontra jutottak. Közgyűlésünk mult évi határozata alapján az elnökség elrendelte a presbitérium megválasztását, ami augusztus havában teljes rendben meg is történt s azóta a társult egyházak autonóm hatáskörben intézték ügyüket, a még fennállott adósságukat év végéig teljesen rendezték. Hátra volt még a legkényesebb kérdés : a régi adósságok és az 1934-től beszedett egyházi adók kölcsönös elszámolása, de — hála az egyházmegyei bizottság tapintatának s erélyének — ez is szerencsésen közmegelégedésre kölcsönös megegyezéssel megtörtént. Az ügy személyi része senki által nem sejtett szomorú befejezést nyert Juhász Pál lelkész halálával. Ezzel a nagysallói ügyek — szeretném hinni — végleg lekerülnek az egyházmegye napirendjéről. Az anyagi bajok immár orvosolva vannak, a belső egyenetlenség hullámai is elsimultak, az egyházközség anyagi ereje, a hivek általánosan ismert áldozatkészsége és teljesítő képessége, lehetővé teszi, hogy annyi belviszály után uj fejlődés és virágzás induljon meg e hármas gyülekezetben. Ugy érzem azonban, nem zárhatjuk le a nagysallói aktákat anélkül, hogy köszönetünket ne nyilvánítsuk Pap József és Csekey János bizottsági tagoknak, akik éveken át céltudatos erővel, bölcsességgel dolgoztak az egyház békéjének és jólétének helyreállításán. Kötelességem jelenteni, hogy a törvényben rendelt egyházlátogatást Losoncon mindeddig nem végezhettem el. Három terminust is tűztem ki — az utolsó kettőt Sörös Béla püspöklelkész ur által kivánt és megjelölt napra — azonban mind a három alkalommal más irányú elfoglaltságára hivatkozva a vizitáció elhalasztását kérte. Jelentem, hogy az 1937. és az 1938. évi zárszámadások, valamint a 10
