A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. július

Nagytiszteletű és tekintetes EGYHÁZMEGYEI KÖZGYŰLÉS ! //„Áldott az Ur, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az б népét." (Lukács 1:68.) A szabadulás zsoltáros szavaival köszöntöm két évtizedes erőszakos elszakíttatás után szabad magyar földön első ízben összeülő közgyűlésünket. Valóban „olyanok vagyunk, mint az álmodók". Legutóbbi közgyűlésünk idején már idegtépővé vált a politikai feszültség, a válságba jutott csehszlovák állameszme megmentésére szinte hétrőlhétre uj tervek láttak napvilágot, ami valójában a teljes tanácstalanság jele volt. A szeptemberi mozgósítással azután elérkezett q vég kezdete. Minden nap kirobbanással fenyegetett a nyugati világ ahyagi és még megmaradt erkölcsi javait végpusztulással fenyegető konfliktus, de végre is győzött az Európa sorsát kezükben tartó nagyhatalmak jobb belátása: a történelmi igazság eleven ereje szétfeszítette a trianoni bilincseket és a Felvidék magyarlakta területeinek nagyrésze, később az egész Kárpátalja vérontás és pusztulás nélkül visszatérhetett az anyaországhoz s ma húszéves kemény kisebbségi sors tanulságaival vethetjük kezeinket az eke szarvára és szabad hazában szolgálhatjuk egyházunk és népünk ügyét és az élő Isten dicsőségét. Mindezekért egyedül Istené a dicsőség ! Az О kegyelme támasztott férfiakat, akik e válságos időkben történelmi felelősségük tudatában, bölcsességgel és erővel irányították nemzetünk sorsát. Mélységes hálánk, tiszteletünk elsősorban országunk kormányzója: Őfőméltóságu vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó ur felé fordul, aki a nagy nemzeti katasztrófa után a romokból uj hazát épitett, lelkének minden gondolatával, szivének minden érzésével nemzetéért él s aki megnyitotta számunkra a trianoni börtön zárait.