A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1937. július

20 munkaerejét. Ezzel szemben azután a sokszor túlfűtött önérzet tultengésben szenvedő nacionalizmust látjuk, amely nagyon sokszor a kisebbségi jogok kijátszásával simán dolgozva, minden más népet a saját képére és nyelvére akar átformálni és ezt az elszintelenitő munkát az iskolákon át kezdi meg. Mindezek betetőzéseként amit a legszomorúbb látnunk Róma hatalmas parancs-szavára a keresztyén egyházak és felekezetek között folyik a legáldatlanabb testvérharc, amikor ki van adva a jelszó, hogy ugy a köz, valamint a társadalmi életben minden személyi és erkölcsi értéket, hatóerőt amely protestáns, lehetetlenné kell tenni s helyökbe az б harcosaikat kell beállítani. Hogy ez mit jelent a jövőre nézve, azzal mindenki tisztában lehet és beláthatja, hogy a ref. „Összefogás"-ra nagy szükség van. Mindezeket látva, tudva s érezve kétségbe kellene esnünk, ha nem volna keblünkben az a hit tudat, hogy Isten nem hagyja el az б népét, ha mi nem hagyjuk el Őt. Zughat körülöttünk az élet viharja — rémíthetnek, reánk törhetnek a mi ellenségeink — ha Istenben bizunk és neki szolgálunk — megszégyenülnek a mi ellenségeink és nem árthatnak minekünk. Ebben a hitben, ebben a biztos tudatban élve végezzük lelkipásztorok és tanitók mindenkor a reánkbizottakat, hogy majd egykor hiv munkásoknak találtassunk s jutalmat nyerjünk a mi Istenünktől. A jóságos Isten iránti mély hálával jelentjük, hogy mindezen gátlások, kedvetlen jelenségek és csüggesztő körülmények közepette is iskoláink, mint egyházunk veteményes kertjei — ősi egyh. autonómiánk oltalma alatt, dicséretes buzgósággal és odaadással végezték és végzik a reábizottakat. Az egyház és iskolalátogatások alatt látottak és hallottak, arról tesznek bizonyságot, hogy tanitói karunk átérezve és megértve az idők komolyságát, teljes szivvel és lélekkel munkálkodik iskoláinkban s a felmutatott munkaeredmények meggyőznek bennünket arról, hogy anyaszentegyházunk jövője a kálvinista magyar iskolától függ — és ez a tudat egy fontos, nagy kötelességet diktál, hogy iskoláinkért minden erkölcsi és anyagi áldozatot meg kell hoznunk, mert jövőnk ezen épül fel. De a tanítóság is ragadjon meg minden alkalmat — s mutassa be ugy az egyházlátogatás, valamint a közfelügyelőség látogatásakor —, szülőértekezleteken, vall. estélyeken az iskola munkáját minden téren, hogy az iskolák fenntartására hozott áldozatok