A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. július

11 18.) Énekeskönyvünk II-ik kiadása teljesen kifogyott, hónapok óta egyáltalán nem kapható. Legutóbb az egyházi sajtó is foglalkozott az énekeskönyv kérdésével, az általános véleményt a következőkben összegezhetjük. Az uj kiadás — melynek mielőbbi megjelenését szorgalmazzuk — változatlan szöveggel, jobb kötésben és olcsóbb árban bocsáttassék híveink rendelkezésére és könyvkereskedői forgalomban is árusittassék. 19.) Egyetlen szeretet intézményünk, a kiskoszmályi árvaház beterjesztette a mult évben végzett munkáról szóló jelentését. De minden jelentésnél nagyobb, értékesebb bizonyságtételt láthat bárki, ha személyesen felkeresi árvaházunkat, ahol a szolgálni kivánó és a Krisztus ügyéért égő szeretet erejéről, hatalmáról beszél minden. Megérdemli az árvaház egyházmegyénk minden szeretetét és híveink áldozatkész támogatását. 20.) Az árvaház vezetősége programjába vette egy diakonissza intézet szervezését is. Miután a mi viszonyaink között ennek megvalósítására csak hosszabb idő elteltével kerülhet sor, az árvaház maga iparkodik a diakonisszaszolgálatra jelentkezőket előkészíteni. A diakonisszaképzés egyet, egyházunk egyik legfontosabb problémája, ahol minden improvizáció könnyen megbosszulhatja magát. Egyházmegyénk bizonyára megtalálja a módját annak, hogy ebben a kérdésben is Jóakaratával, szeretetével, ellenőrzésével az árvaháznak segítségére jöjjön. 21.) Iskoláink az elmúlt évben zavartalanul foiytatták csendes, de annál értékesebb munkájukat. A részletes jelentést napirendünk során a tanügyi bizottság terjeszti elő. Ez az esztendő is meghozta a maga reformtervezetét a körzeti polgári iskolák megszervezésével. Református egyházunk szivből üdvözöl minden törekvést, mely népünk kulturális fejlődését szolgálja s bár jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy a ref. felekezeti jellegű polgári iskolákat létesítsen, mégis sajnálattal kell látnia ebben a törvényben is a köztársaság fenállása óta minden kulturtörvényben a hitvallásos iskolák ellen irányuló tendenciát. Gyülekezeteink tettekben mutatták meg iskoláikhoz való ragaszkodásukat, az állami tanügyi hatóságok által kivánt iskolabővítést mindenütt végrehajtották, felszereléseik kiegészítésére hatalmas pénzáldozatot hoztak. És most az uj törvény a vallásoktatás legértékesebb idejében, a 6—7—8. évfolyamokban s ami fő, a konfirmáció idején vonja el növendékeinket a felekezeti iskolától, s amig egyfelől egyes központi helyeken