A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1935. július
74 zott törvényhelyen rárótt kötelességének és hogy kifejezetten is megtagadta a lelkész helyettesítését. Az sem vitás, hogy Szabó Ede tanítónak 1933. május 3-án Nagypeszeken a zselizi járási hivatali kiküldött dr. Záhon Elo politikai intéző előtt tőrtént kihallgatása alkalmával államnyelven felvett, az egyházmegyére azonban a pozsonyi iskolai referátus segédhivatala által hitelesített alakban megküldött jegyzőkönyvben felvett szlováknyelvü vallomásában — bár ennek mindezek dacára ugy a mostani, mint a jegyzőkönyv felvételekori lefordítását fogyatékosnak is állítja — az foglaltatik, hogy „ked bol by ma pán farár poziadal pisomne na odbavenie slávnostnej bohosluzby, vefmi ochotne bol som" ennek pedig szószerinti magyar fordítása ez : „ha engem a lelkész ur írásban megkért volna az ünnepélyes istenitisztelet elvégzésére, nagyon hajlandó lettem volna" kizár minden utólagos félremagyarázást, hogy azért nem helyettesitette a beteg lelkészt, mert erre öt nem Írásban kérte fel. Ezen jegyzőkönyv egyfelől szomorú bizonysága annak az elhidegült felfogásnak, hogy a gyülekezetben testvéri együttműködésre hivatott egyházi tisztviselők egymással Írásban érintkezzenek, másfelől pedig tőrvény vagy szabályrendelet által sehol alá nem támasztott, meg nem is honosítható, kötelőzködésnek. Hasonlóan kellett elbírálni Szabó Ede azon védekezését is, eltekintve téves törvény hely hivatkozásától, — hogy lelkésze neki semmi imát, sem beszédet a jelzett alkalomra nem készített, rendelkezésére nem bocsátott. Lelki ikertestvére ezen védekezés a terhelt korábbi védekezésének. Hát hogy bocsájtson a lelkész imát, beszédet, könyvet, vagy más segédeszközt rendelkezésére annak, aki azt üzeni vissza, hogy б nem helyettesit. Mindezekből folyólag kellett mérlegelés tárgyává tenni Szabó Edének betegséggel való utólagos védekezését is. Az 1934. szeptember 27-én tehát az ellene 1934. augusztus 7-én elrendelt fegyelmi eljárás megindítása után kiállított orvosi bizonyítvány bizony-ereje, mellyel Szabó Edének 1933. október 28-iki betegállapota céloztatik bizonyítani, nagyon is birói mérlegelés alá esik, különösen akkor, midőn még a fűtetlen iskolateremben ugyanaznap ünnepélyt tart s ez már egészségére nem ártalmas. Ily körülmények között e bizonyítványt mentségül elfogadni nem lehetett. Mindezek alapján megállapított tényállásból folyólag Szabó Edét vétkesnek kellett felismerni s őt mint fegyelmileg még nem büntetett tisztviselőt elsőfokú fegyelmi büntetéssel kellett sújtani. Az