A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1934. február

10 zése a legközelebbi rendes egyh. megye közgyűlés alkalmával tárgyaltatik, úgy érzem azonban, hogy ezen utolsó alkalommal is gyülekezeteink, liiveínk gyámolító szeretetébe, pártfogásába kell ajánlanom e nemes célú, filantropikus intézményünket ! Ne legyen gyülekezet, ne legyen egyháztag, aki hacsak fillérekkel, vagy marok lisztecskével ne járulna hozzá fenntartásához, egyh. megyénk pedig valamiképen ellenőrizze, hogy lelkészeink, tanítóink miként felelnek meg egyh. megyei közgyűlésünk azon határozatának, mellyel mindegyikünket évi 100 korona hozzájárulásra kötelezte! Az u. n. földactió eredménye ma már bizonyosan elérte a 30.000 Koronát ! Messze van a tervezett 200.000 Koronához, de amikor azt látjuk, hogy egyik másik nagybuzgóságti tanitónk Szobi Endre Zalabán, Molnár István Kisóváron még az iskolás gyermekek körében is gyűjtenek s azoknak fogékony lelkét is megnyerik a nemes cél érdekében, akkor nem szabad csüggednünk, kishilüsködnünk .. . sokkal csekélyebb kezdetből is nagyobb eredmények létesültek már! 3. Segély alapjaink is megkezdették áldásos működésűket. Egyh. megyei közgyűlésünk utólagos jóváhagyásának reményében már az 1933 évre kiosztottuk az esedékes segélyeket, azoknak is, akik az első alkalommal talán nem is tudva azokról, nem kérvényezték a segélyt, építkezési alapunk is folyósított kölcsönöket a jelentkező -egyházaknak, melyek szabályszeriileg kiállított kötelezvényeikre fel is vették kölcsöneiket. A vonatkozó jegyzőkönyvek a közgyűlés asztalán vannak s tárgyalásra kerülnek, itt csak kérni akarom az egyh. megyei közgyűlést, hogy a segély alapokra különös gondot fordítani, azokat fejleszteni, erősíteni méltóztassék, hogy a könnyen bekövetkezhető nehéz időkre legyen egy kis erősségünk ! 4. Gyülekezeteinkben, iskoláinkban ezen időszak alatt hála Istennek sehol zavarok, viszály vagy egyenetlenség jelei nem mutatkoztak, legalább hozzám jelentés ily tárgyban nem érkezett. Nagysalló még mindég anyagi gondokkal, nehézségekkel küzködik, reméljük azonban, hogy gazdag forrásainak rendes mederbe jutásával rendezheti s talán a közel jövőben anyagi gondjait. Zseliz fokozatos fejlődése a téren ehhez biztató reménységet nyújt I 5. Megnehezíti a rendes ügykezelést eggyes pénztárainknál a tetemes hátralék, mellyel eggyesek és gyülekezetek tartoznak, ami még soha elő nem földúlt, ügybuzgó pénztárnokunk minden