A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. június

13 legkomolyabban felhívná a Gyülekezetet s amennyiben e felhívás eredményre nem vezetne, az esperes kötelességévé tétetnék egy bizottság kiküldése, mert még sem lehet tétlenül néznünk egy ilyen szép Gyülekezetünk anyagi leromlását, különösen akkor, amikor e. adója másokéhoz viszonyítva csekély ! 12. Losoncz az e. m. k.-gyülés által engedélyezett időre sem küldte be elmaradt számadásait és költségvetését, az esperes minden kért és kitűzött haladékot megadott, de inai napig sem küldötte be a kivántakat. Közelgett im az e. m. k.-gyülés ideje, a mikor ez ügyről is jelentést kell tennem, kénytelen voltam e. m. pénztárnokunkat felkérni és kiküldeni ezek elkészítése, illetve beszerzése végett, ki is a megbízást a nála megszokott kötelességérzéssel vállalta. Vajha a tényleges kiszállásra nem kerülne sor! 13. Minden iskolánkat meglátogattuk és jóleső részvéttel láttuk tanítóink hűséges és lélekismeretes fáradozásainak kiváló eredményeit, nem csak a tudás magas mértéke, de főként az az egyre fokozottabban megnyilvánuló intenzív valláserkölcsi nevelés, az ősi kálvinista patinának — a sok féle ellentétes ráhatások közepette is — hamisítatlan megőrzése, — melyet csak az nem iát, aki nem akar — a legjobban eső jóérzést váltotta ki lelkünkben ! Egyes helyeken — hála Istennek elenyészően csekély számban — mintha megzavarni látszott volna békés összhangot és együttérzést az annyi gondot okozott igazgatói dijak kérdése ! Ha azonban kölcsönösen méltatnánk, ugy elvi, valamint anyagi szempontból is e kérdésnek a mi kis Gyülekezeteinket csaknem létérdekükkel összefüggő anyagi nehézségeit, az aránytalan megterheltetést, s ha mérlegelnők, hogy e kérdés rendezésének nehézségei, kedvetlenségei még gondolatban sent irányulnak, minden elismerést érdemlő tanítóink egyénisége ellen : talán ez esetben enyhülne a birálat szigora s szelídülne a kedvetlenség ! Hiszen, hogy e kérdés is rendeződik, mert már most is leszögezhetjük, hogy a többi 7 Egyházmegyében összesen sem rendeztetett, annyi helyen, mint nálunk s részben a Komáromi Egyházmegyében is. 14. A mostoha helyzetre tekintettel szegény iskolás gyermekeinkkel szemben sok helyütt gyakoroltatott a jótékonyság, a könyörülő szeretet, ezek közül is kiemelendő Felsőszecse, hol az egyháztagok rövidebb-hosszabb ideig 9 gyermeket láttak el ebéddel, jó példával menvén elő a tanitó, ki maga 2 gyermeknek ad egész éven át ebédet ! eszmetársulás folytán emlitern fel, hogy Alsószecsén az