A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. június

10 fenntartásához, tovább fejlesztéséhez hozzájárulni szíveskedjenek, az Egyházkerületet és egyetemes Konventet pedig, hogy erkölcsi és anyagi támogatásukkal, segítségül jönni ne terheltessenek! Nem emberi . . . isteni volt a kéz és akarat, mely az árvaházat közénk hozta : Felső Szecsei híveink megveszik az erdőt és vele a kastélyt, majd eladják . . éppen akkor, mikor az árvaház helyet keres . . . ennek pénze nincs a megvételre ... de van a barsi reform. Egyházmegyének 30.000 korona megtakarított pénze, azt odaadta s az árvaház megvétetett! Isten ujja ez testvéreim . . emberi erős akarat . . törhetetlen hit által, hajtsuk meg az elismerés, a köszönet zászlaját az ember.. az Úrnak legszerényebb szolgája Nehézi Károly lei késztársunk előtt, nevét örökítsük meg évkönyveink hasábjain, áldást kívánva életére és további irgalmas samaritánusi munkálkodására ! 8. Lefolyt Egyházmegyénkben az év nyarán Léván az ifjúsági, N.-Kálnán a leányok conferentiája, mind két helyen számos résztvevővel s érdeklődő közönséggel. — Az előadások magas, tanúságos színvonala, a megjelentek nagy száma, a meleg érdeklődés, igazolják e conferentiák időnkénti megrendezését, őszre a szokott időben mi is prezsbiteri conferentiára fogunk összejönni ha az Úr akarandja és élünk, valószínűleg N.-Sallóba, meg vagyok győződve, hogy prezsbiterein к egész serege fog ez összejövetelünkön résztvenni és a lelkiekben épülni. 9. Kongrua fellebbezéseink elintézése folyamatban van, s hála istennek kedvező formában a kormányzat maga is belátta a lehetetlen ármegállapítások igazságtalan és méltánytalan voltát s tudomásom szerint a bevallás alapján értékelte a természetbeli járandóságokat s ha egyeseknél még is túlértékelés esete forogna fenn, nézetem és mindenkori tanácsom szerint, addig kell fellebbezni, inig csak igazságos eredményt nem érünk el. A II-ik lustrum bevallásainak feldolgozásáról még semmi hir, még a hivatalos bürokratizmus Íróasztalain pihen, oda fent semmi sem sürgős, s mi már várni, reménykedni megtanultunk. 10. Egyházmegyénktől nyert megbizás alapján eljártam odaát, a tőkekamatsegélyek megfizetésének veszélye megelőzése érdekében. Papp József lelkésztársam, mint a különösen is érdekelt lelkészgyámolda pénztárnokának hűséges segéd kezesével. Mindenütt teljes megértésre találtunk, a terhelő kötelezvényeket minden egyes Egyházunknak beszereztük, megfelelő utasítással megköldöttük. — Felhív-