A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. június

71 Elnök a tárgyalást berekesztene és a bíróság zárt tanácskozásban meghozta, nyilt ülésben kihirdette a következő határozatot: Л barsi ref. egyházmegye rendes bírósága, mint I. fokú Közigazgatási bíróság tárgyalás alá vévén Zseliz egyházközségnek a dunáninneni ref. egyházkerül, bíróság 4/1930. sz. alatt hozott Ítélete ellen beadott perujitási kérelmét, zárt tanácskozásban egyhangúlag meghozta s nyilt ülésben kihirdette a következő határozatot: ítélet: A bíróság a perujitási kérelemnek helyt ad s a panaszlod 4—1930. sz. egyházkerületi közigazg. bírósági Ítéletet hatályon kivül helyezi s kötelezi a zselizi egyházközséget, hogy figyelemmel egyház ker. közgyűlésünk 11 — 1928. sz. és 5—1929. sz. határozataira, továbbá a Vallás és Közokt. M. kir. Mnisztérium 76.000—1907. sz. rendeletének 19 §. 3. bekezdésére Szarka Zsigmond kántortanító részére uj dijleveiet állítson ki. Kötelezi a zselizi egyházközséget. hogy vegye fel ezen uj dijlevélbe. mint a) tanítói helyi fizetést csonkittatlamil a Vall. és Közokt. M. kir. Minisztérium 92.133—1913. sz. rendelkezésével tanítói járandóságnak minősített javadalmi tételeket, továbbá a hivatkozott miniszteri rendelet által szétválaszthatatlan kántqganitóinak minősített tételek felerészét; mint b) kántori járandóságai: a régi előkönyörgökántortanitói dijlevélből az a) pont alatt felsorolt tételek kihasitása után fennmaradó javadalom 50 %-át. Kötelezi a zselizi egyházközséget, hogy a múltra vonatkozólag a jelen ítéletben lefektetett elvek, de a polgári közigazgatási hatóságnak — az iratok között elfekvő értékelési kulcsa alapján Szarka Zsigmond kántortanító járandóságait és az eljárás során felmerült 70 КС. költséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizesse meg. 1 n d о к о к : Helyt kellett adni a perujitási kérelemnek, mert panaszos egyház község által a zselizi kántortanitói járandóság megosztása tárgyában intézkedő 92.133—1913. sz. miniszteri rendelet diplomáciai uton beszerzett hivatalos másolatának felmutatásával az E. T. V. tc. 120 1. p. követelménye szerint olyan bizonyítékot mutatott fel, melynek ismerete mellett az alapperben hozott végérvényes ítélet fen nem