A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. június

Rombadőlt világunk partján zugó tenger Haragos hulláma száz veszedelemmel Rettenti a gyávát, a bátort akasztja, Hol kettő van együtt egymástól szakasztja Párját keresőnek, májusi esőnek Nem akad malasztja . . . Temetös avarján hervadt reményeknek Megmaradt álmain emléket emelnek . . • Tudja meg, ismerjen, ne csak közel, — távol, Teljen be az ég is dalomnak szavától, Drága életednek csodás varázsától — Öreg prédikátor ! Ötven évek előtt „palást készült"

1) rája Áron törzsökinek egyszerű ruhája , . . Mint hajdan az Urat Esaiás nézte Magasra felemelt megtisztelő székbe*) Áldó kezed várván ragyogjon szivárvány Járulunk eledbe . . . Csillagtalan éjben lobogó szövétnek, lfjunak — barátja, támasza — a vénnek, Szomjazok forrása, éhezők hollója, Csiiggedező lelkek lengő lobogója, Ki csak ád, sohsem kér, hű szerető testvér Élted Isten cvja . . . Jogos büszkeségünk, boldog reménységünk, Kik a szőke Garam partjainál élünk. S kiket sorsa tőlünk nyugatra, keletre, Messze a Vág, Sajó, Ipolyhoz terelte, Vésse a szivébe, mindenki megértse, — A miénk a ielke . • . Törékeny gyenge test . . . viilámedzett lélek, Kivel — bár napja száll — sokan cserélnének, Kinek rdt irigység sokszor vermet ásott. Érdemest méltatlan érték a csapások, Esperesi székben — oda termett érdem — Minekünk virágzott . . . Babylon partinál szomorú magyarok, Kikbe századoktól száz véreb harapott, Kiket gálya senyveszt, kiket máglya éget, Kiknek rózsás kertje százszor semmivélett, Kik örökké szántunk s még sincs aratásunk, Köszöntünk ma Téged . , , ') II. Mózes 28:4. ») Esaiás 6:1.