A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1929, 1930

43 1. A XC. zsoltár eléneklése után az esperes az alább olvasható, találó hasonlatokkal és képekkel átszőtt buzgó imádsággal emelte a lelkeket a kegyelem Istenének zsámolyához áldás, segedelmet kérve a gyűlés munkálkodására. Ima: Nincsen nekünk több Istenünk, nincs több Atyánk rajtad kívül örökkévaló Felség, kinek nagyságod, dicsőséged ott tündöklik mérhetetlen világok felett, mennyen és földön egyaránt. Elhalmozol bennünket erőtelen, érdemetlen teremtéseidet ezerféle áldásokkal, testi, lelki javaidnak gazdagságával . . Odakint a természet ölén millió sárguló kalászok rengetege hajladozik a nyári szellő lágy fuvallatára s verejtékes munkások serege, indítja sarlóját, hogy arasson s kenyeret . . mindennapi kenyeret készítsen az emberek milliárdjainak ! Lelkűnkről sem feledkezel el kegyelmes Istenünk ! gondviselő édes atyánk ! Saját képedre alkottál minket, lelkednek szikráját lehelletted belénk s hogy ez a te tökéletességednek halavány szikrája el ne homályosodjék, ki ne aludjék, templomokat, iskolákat álitasz, hogy mívelnénk, emelnénk lelkünket fel az alacsony föld göröngyei közül Te hozzád, örök tökéletesség és világosság kiapadhatlan forrásához. Mily boldogok is vagyunk mi, jó Istenünk, hogy templomunk, iskoláink vannak s mily boldogtalanok, szerencsétlenek azok, akiknél nincs . . . azok a sok milliók, akiknek imádkozni, Hozzád fordulni, Tégedet keresni nem lehet és nem szabad, azok a szerencsétlenek, akiknek nevedet kiejteni, a Krisztus evangéliomának világosságával, vigasztalásával élni nem szabad és nem lehet! Gondolunk kegyelmes Istenünk azokra a százmilliónál is nagyobb számú embertársainkra, testvéreinkre — mert hiszen velük egy atyának gyermekei vagyunk, akikkel nem rég ádáz harcokban, vészes tusákban állottunk szemben a Kárpátok magas bércei között, védve hitvest . . gyermeket az édes anyai föld áldott rónaságait ! Most csak a porba sújtott, szolgaság láncaival megkötözött . . . Istenképét levetkezett embert . . testvért látjuk, kiért egyebet nem tehetünk, imádkozunk Te hozzád örök hatalom és dicsőség kútfejéhez: vedd ki őket a nyomorúság árvizei, szabadítsad ki a lelki szolgaság láncai közül, hogy szabadon kereshessenek, imadjanak Téged, akinél van egyedül a szabadulás és erő ! Minket pedig a Te összegyülekezett s benned bizó, benned és általad élö gyermekeidet, kik országod, dicsőséged növelésében